Sárospataki Füzetek 17. (2013)

2013 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pótor Áron: A Hitvalló Egyház harca

Pótor Áron

(Reichstagung), ahol Hermann Göring birodalmi miniszter is részt vett díszvendégként. A német keresztyének kezdettől fogva magától értetődőnek tartották, hogy Hitler hatalomra jutása után majd ők kapják meg az egyház feletti hatalmat.12 A gyűlésen emiatt nyilvánvalóvá is tették az állam akaratát, s kimondták, hogy a német tartományi egyházakat az eisenachi „Kirchen Konferenz” és más laza szövetségek helyett egy hatalmas birodalmi egyházba kell összefogni, amelynek élén a német keresztyének mozgalmának egyik vezetőjének, Hitler egyik feltétlen hívének kell majd állnia. A gyűlést követően kiadták „hitvallásukat” is, amely egyben hadüzenetet is jelentett az evangélikus tartományi egyházak számára. Nyilatkozatuk a következőket tartalmazta: „Isten engem németnek teremtett. A németség Isten ajándéka. Isten azt akarja, hogy németségemért harcoljak. A harc semmiképpen sem erőszak a keresztyén lelkiismereten, hanem Isten iránti engedelmesség. A hívőknek joga van az ellen az állam ellen fellázadni, amely a sötétség hatalmait támogatja, ugyanakkor e joggal élhet az egyházi hatóság ellen is, ha az a nemzeti felkelést feltétlenül el nem ismeri. Az egyház német szempontból a hívők közössége, amely a keresztyén Németországért való harcra kötelez. A német keresztyének mozgalmának célja egy evangélikus német birodalmi egyház megalkotása. Hitler Adolf állama az egyház után kiált, az egyháznak pedig kötelessége, hogy ezt a hívást meghallja.”13

Wilhelm Kube, a porosz tartományi parlament nemzetiszocialista frakciójának vezetője ezt követően fogalmazta meg ugyancsak támadó hangvételű szavait: „Hitler nélkül nincs nemzetiszocializmus. Nemzetiszocializmus nélkül nincs Harmadik Birodalom. A Harmadik Birodalom nélkül nincs német keresztyénség, a német keresztyének nélkül pedig nincsen Német Evangélikus Egyház.”14

3.2. A loccumi kiáltvány

Az evangélikus tartományi püspökök időben érzékelték a veszélyt, s igyekeztek megelőzni azt, hogy a birodalmi püspökség intézményét a német keresztyének építsék ki. Az 1933. április 23-ára összehívott Egyházszövetség gyűlésén a tartományi püspökök az egyházi ügyek intézésére háromtagú bizottságot neveztek ki, amelynek elnökéül dr. Kapiert választották, s bizottsági tagjaiul Mahrarens hannoveri evangélikus tartományi püspököt és dr. Hesse elberfeldi református lelkészt. E gyűlés után két nappal Hitler maga hívta kihallgatásra Kapiert, miután a birodalmi püspöki székre kiszemelt „bizalmasát,” Ludwig Müller königsbergi katonalelkészt kinevezte az egyház és állam között felmerülő ügyek intézőjévé. E találkozásból látható, hogy ebben az időben már maga Hitler vette kézbe a protestáns egyház ügyeinek intézését.15

E háromtagú bizottság aztán a Hitler bizalmát élvező Müllerrel együtt kidolgozta az új birodalmi egyház szerkezetét Loccumban, majd kiadták a loccumi kiáltványt (Loc12 Schlingensiepen, Ferdinand: Dietrich Bonhoeffer: 1906-1945. Eine Biographie. Verlag C.H.Beck, München. 2005.146.

13 Schmidt, Kurt Dietrich: Die Bekentnisse und grundsätzlichen Äußerungen zur Kirchenfrage des Jahres 1933. Vandenhoeck& Ruprecht, Göttingen, 1934.10.

14 Edwin H. Robertson: Dietrich Bonhoeffer. Leben und Verkündigung. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 1989.109.

15 Niemöller, Gerhard: Die erste Bekenntnissynode der Deutschen Evangelischen Kirche zu Barmen. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 1984. 36.

68

Sárospataki Füzetek 17. évfolyam | 2013 | 3