Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 3. szám - OKTASS, HOGY ÉLJEK! - Tanászi Árpád: Ti már tiszták vagyok!? (Reformációi prédikáció)
Tanászi Árpád kiscicáknak. Az állatok nem nagy érdeklődést tanúsítottak egymás iránt, sőt a kismalac amint tehette, kiugrott az egyik gyermek kezéből és elkezdett szaladgálni az udvaron, mígnem talált egy kis pocsolyát és abban rendesen meghempergett. Ekkor érkezett haza Cseri Kálmán, és a gyermekek kétségbeesetten panaszolták el, hogy nekik milyen nemes tervük volt, még meg is mosdatták a kismalacot, masnit is kötöttek a nyakába, és mégis mi lett belőle. Cseri Kálmán megmagyarázta a gyermekeknek, hogy a kismalac tettén nincs mit csodálkozni, hisz annak ilyen a természete. A természete nem változott meg azzal, hogy megmosdatták és masnit kötöttek a nyakába. így van ez az emberrel is. Az ember a bűnös természetét nem tudja megváltoztatni sem az öltözet, sem az „emberi fürdetés és fürdés” által, sőt azt kénytelen tapasztalni, hogy a lelke és szíve egyre szeny- nyezettebbé válik. Mivel a reformáció ünnepét üljük ma, vizsgáljuk meg a reformáció előtti egyház és az abban élő ember szennyezett hitéletét. A leghelyesebben és leghatékonyabban akkor járunk el, ha megvizsgáljuk Luther Márton 95 tételének némelyikét. Ezekből a tételekből az derül ki, hogy az akkori egyház és ember életéből hiányzott az igaz bűnbánat, amit bűnbocsátó cédulák vásárlásával helyettesítettek. A bűnbocsátó cédulák vásárlása többet jelentett, mint a szegények megsegítése, a pápa nyújtotta bűnbocsánat elsőséget jelentett a Krisztuséval szemben. A purgatorium, a szentekhez és Szűz Máriához való közbenjáró imádkozás alapvető fontosságú volt a vallásos élet gyakorlásában. Bárhogyan is szépítette magát az akkori egyház ezekkel a „masnikkal”, bármennyire is „mosdatta magát”, és bármennyire is építette be a hitéletébe ezeket a „tisztálkodó szereket”, mégis a legtávolabb került Istenétől és küldetésétől, és ekkor bontakozott ki a reformáció. Az Ige, a reformáció és Luther Márton élete is arra tanít, hogy nem elégedhetünk meg azzal a megállapítással, hogy ilyen a természetünk, azaz, hogy bűnös a természetünk, mert ez lelki fertőzéshez és lelki halálhoz vezet. Van megoldás! Az utolsó vacsora után - Júdás kivételével - a tanítványok együtt maradtak Jézussal, aki a hátralévő időben tanította őket és egyben csodálatos dolgokat mondott nekik. E beszédek és tanítások alatt a tanítványok úgy érezték, hogy percről percre a szívük és a lelkűk egyre tisztábbá válik. Már-már úgy érezték, hogy az üvegnél is átlátszóbbá vált. Jézus látta a tanítványok belső változását és ezért mondta nekik: „Ti már tiszták vagytok az Ige által, amelyet szóltam nektek.” Egyértelműen és nagyon határozottan azt kell megállapítanunk, hogy az Ige, Isten beszéde végzi el az igazi és teljesen tisztító munkát az emberek életben. Luther Márton is hiába kereste a lelke tisztulásának a lehetőségét akár a szerzetesi rend szigorú rendszabályaiban vagy az önsanyargatásban és szigorú böjtölésben, az előírt imádságok véget nem érő gépies mormolásában, mégsem találta meg. A lelki megtisztulás akkor következett be, amikor elkezdte nagyon komolyan tanulmányozni a Római levelet, azaz megtalálta a lelkének igazi és egyetlen „tisztítószerét”, a Szentírást, Isten Igéjét, az Örömüzenetet és benne a megváltó Jézus Krisztust. Luther a 95 tétel 54. pontjában a következőképpen ad hangot eme felismerésének és meggyőződésének: „Jogsérelem éri Isten igéjét, ha ugyanabban a prédikációban ugyanannyi vagy több időt szentelünk a búcsúnak, mint Isten igéje hirdetésének.” 6 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam I 2013 I 3
