Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 1-2. szám - KÖZLEMÉNY - Fülöp László: Anyakönyvi töredékek 1538-1706
Fuiör László város része), majd Dudarra került, ez utóbbi falu lelkészének özvegyétől és „szívességéből” jutott Thury a régi anyakönyvhöz. A bevezetés első bekezdésében írja le a közlő, hogy a matrikula négy település adataiból állt össze. Ezek: a Komárom megyei Neszmély, Mocsa és a számunkra már azonosíthatatlan Pázmándy-völgy3, valamint a Veszprém megyei, távoli település, Tevel (ma Adásztevel). Itt kell megemlítenünk, hogy Thury Etele a szerzetes latin nyelvű bevezetőjét nem szóról szóra fordította le, mivel a már felsorolt négy település neve után az áll, hogy még számos és más helyen élők adatait is bedolgozta. Sajnos ezeket nem pontosította, így nem tudhatjuk meg, mely falvakra célzott. Az első oldalon betűrendben (ez is pontatlan) közli a matrikulában olvasható családneveket, s megállapítja, hogy „161 család múltjára vet több-kevesebb fényt” a följegyzés. Ezen megállapítása több szempontból sem helytálló. A családnevek száma nem lehet egyenlő a családok számával, hisz az apának és az anyának eleve más-más a vezetékneve, ugyanakkor egy családot képeznek. Az anyakönyv tanúsága szerint egy-egy házaspárnak több gyermeke is született, de attól még csak egy család maradt. Névtani szempontból pedig azért is helytelen az állítása, mert a nemesi kettős neveket, sőt a ragadványneveket is önálló családnévként kezeli. Nem sorolva a további tévedéseit ezért döntöttem úgy, hogy a matrikulában szereplő összes vezetéknevet újra földolgozom, s nem fogadom el a felsorolását. Még három fontos szempontot kell körüljárni a névtani bemutatásom előtt.- A keresztelési anyakönyvben csak nemesek gyermekei szerepelnek. Mindany- nyian a reformáció hívei voltak, református vagy evangélikus vallásúak. Számomra meglepő, hogy ilyen sok család tért át a római katolikus hitről viszonylag nagyon rövid idő alatt. Összetartásuk és adataik azt bizonyítják, hogy hazánk e területén a reformáció nagyon hamar megszilárdult. Luther 1517-ben és 1530-ban jelentkezett új nézeteivel. Kálvin pedig csak 1535-ben, az itt szereplő első keresztelési adat pedig már 1538. január 10-i. Mindez azt bizonyítja, hogy korán keletkeztek Magyarországon az őket követő első magyar közösségek. Ismert, hogy hazánkban 1567-ben a debreceni zsinaton döntöttek a református és az evangélikus gyülekezetek elkülönítéséről. 1564-ben pedig Erdélyben a református vallást már ún. államvallásnak nyilvánították.- A második problémakör maga az anyakönyvezés megléte. Érdemes néhány évszámot és eseményt ezzel kapcsolatban felidézni. A Tridenti Zsinat 24. ülése 1563-ban tette kötelezővé a római katolikus egyházban az anyakönyvezést. Mint tudjuk, hazánkban ezt a legtöbb plébánián nem követték. Magyarországon a győri egyházmegye szombathelyi zsinatja 1579-ben rendelte el az anyakönyvek bevezetését — újra eredménytelenül. Végül Pázmány Páter esztergomi érsek 1611-ben az ország egész területére kötelezővé tette azt. Élesen el kell különíteni ezek után az esetleges, pontatlan feljegyzéseket és magukat a szabályosan vezetett matrikulákat. A Magyar Országos Levéltárban fellelhető mikrofilmek (anyakönyvi másolatok) alapján találjuk a következő megállapítást: a legrégebbi anyakönyvek, amelyeket a zsinat elvei alapján szerkesztettek Magyarországon vallásonként a következők: 3 Elképzelhető, hogy e lakott hely nem is volt külön település. Valószínűleg az említettek közül valamelyiknek olyan külterülete volt, ahol egy, esetleg néhány család élt. Megemlítendő, hogy a családnevek között a Pázmándy vezetéknév előfordul. 148 Sárospataki Füzetek 2013/1-2
