Sárospataki Füzetek 17. (2013)

2013 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Laczkó Gabriella: Dániától Szeretetfalváig - Bepillantás az egykori Sárospataki Népfőiskola munkájába

Első mozzanat ebben a törekvésben a Faluszeminárium, mely 1931-ben alakult Szabó Zoltán és Ujszászy Kálmán teológiai tanárok vezetésével. Ez tulajdonképpen egy kicsiny falukutató csoport volt „tudományos” felkészültséggel. A hegyközi, bodrogközi és hegyaljai falvak kutatásával foglalkozott. A falvak népi anyagát, írásait, megnyilatkozásait és házi eszközeit gyűjtötte. Az így bekerült anyagot feldolgozták, rendszerezték, kutathatóvá tették. Ehhez hasonlóan működött a „regős munka”, mely résztvevőinek, a teológus cserkészeknek egyik fő célja volt, hogy a magyar falut a zene és a dal kincsével szolgálják, és így is igazi értékeiknek megtartását szorgalmazzák. Szinte egyenes út vezet a pataki tehetségkutatástól a népfőiskola létrejöttéig.

1935. január 17-én az igazgatótanácsi ülésen vetette fel Szabó Zoltán, hogy a falumunkát az tenné teljessé, ha „nemcsak a mi fiaink küldetnének falura, hanem falusi református fiatalságunk is hivatnánk hozzánk... s az első magyar népfőiskolát szerveznők meg.”9 Szabó Zoltán gondolatát az Igazgatótanács örömmel fogadta. Ezután őt és professzor társát, Ujszászy Kálmánt bízta meg a részletes kidolgozással.

Az első tanfolyam megnyitásáról ezt lehet olvasni: „Nem a külföldiekhez hasonló, teljes kiépítésű népfőiskola az, amelyet ezúttal nyújthat, csak egy kilenc napos tanfolyam... A tanfolyamot 30 földműves ifjú számára február 1-től 9-ig tervezzük. Lelki, szellemi és testi képzés tölti ki. 17-20 éves, egészséges, értelmes, lehetőleg vezető típusú ifjakat kértünk, akiket anyagilag csak az ide- s visszautazás költsége terhelt.”10 Azonban olyan nagy volt az érdeklődés, hogy 30 helyett 36 fővel indult meg az első tanfolyam.

A Sárospataki Népfőiskola 1944-ben már tanfolyamként tudott működni. Ez mégsem akadályozta fejlődését az évek folyamán. így lehetséges, hogy Ujszászy Kálmán az 1944-es évnyitó beszédében már így szólhatott: „Ez az év határkőt jelent, mert már nem a nyolcadik tanfolyam, hanem az állandó népfőiskola első évfolyama nyílik meg (Eddig már 300 növendéke van a népfőiskolának.). Népfőiskolánk, amint azt neve is mutatja, iskola. Nem előadássorozat, nem kiképző — tanfolyam, nem konferencia, nem tábor és nem nevelőintézet. Népfőiskolánk, amint azt neve is mutatja: főiskola. Nem elemi, nem továbbképző iskola, és nem is szakiskola, hanem főiskola. Főiskola, mert benne sohasem részletismeretek közlése, hanem az egész és az egész magyarázó lényeg megmutatására törekednek. Főiskola, mert szemben minden más iskolatípussal, a hajdani egyetemek és akadémiák módjára, célja minden az értelemmel, az egésszel való összefüggéssel bemutatni, és a szintézisek felmutatása mellett szintézisek alkotására kényszeríteni az emberi szellemet. Főiskola, mert főiskola természetű az anyaga, főiskolás a módszere és főiskola, mert őseihez mérten a tiszta tudásvágy, a több műveltség, az értékesebb ember, a magasabb rendű emberélet hajtja ide a tanítványokat, és a megismert tudás közlésének szenvedélye köti össze velük a tanulókat.”11

Ezzel a céllal és ebben a szellemben működött Sárospatakon eredményesen a népfőiskola.

Irodalmi Társaság... 3. szám. 140. p.

9 Igazgatótanácsi jegyzőkönyv. 1935. január 17. /SRK Tudományos Gyűjteményei Levéltár/

10 Kovács Bálint: Magyarországi népfőiskolák. Bp. 1941. Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Nemzeti Szövetsége 117. p.

11 Újszászy Kálmán: A Pataki Népfőiskola. Sárospataki Református Lapok. 1944. Tiszáninneni Református Egyházkerület... 4. szám. 14. p.

2013/1-2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 131