Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Laczkó Gabriella: Dániától Szeretetfalváig - Bepillantás az egykori Sárospataki Népfőiskola munkájába
Laczkó Gabriella A református egyházban az oktatás és nevelés mindig együtt volt fontos. A nagy kollégiumokban (Sárospatak, Debrecen...) legfőbb küldetés volt, hogy a vonzás- körzetükhöz tartozó falvaknak tanítókat, lelkipásztorokat képezzenek. Nemegyszer jelentették ezek a kollégiumok a tehetséges parasztfiatalok kiemelkedésének lehetőségét is. A református egyházban a népfőiskola az 1930-as években már nem kiemelni akarta falusi környezetéből a fiatalt, hanem megtanítani környezetének kultúrájában és közösségében élni. Nem csoda, hogy amikor a parasztfiatalok bekerültek ezekbe a kollégiumokba a néhány napos népfőiskolára, kisebbségi érzéseik feloldódtak, a meglévő társadalmi ellentétek pedig veszítettek élükből. ,A református népfőiskolái oktatás a protestáns iskolarendszer három nagy pillérére épül: hivatás, nemzet és anyaszentegyház alapjaira.”6 A protestáns népfőiskolákon megtanították arra a fiatalokat, hogy ne szégyelljék paraszt voltukat, őrizzék meg kultúrájukat, emberségesek legyenek, és a krisztusi szeretet legyen életük zsinórmértéke. Ha mindebben megerősödtek, akkor bátran visszamehettek falujukba, ahol azután már ők maguk is értékes munkát tudtak végezni, és megvolt bennük az igény az önművelődésre, melyet aztán igyekeztek saját közösségükben másokra is kiterjeszteni. így jöhetett létre a sárospataki indítás mellett a többi protestáns népfőiskola. A tárcsái evangélikus népfőiskola, amely finn támogatást élvezett, majd Veszprémben, ahol annak vezetője, Nagy Géza előzőleg már Sárospatakon is tevékenykedett. Hódmezővásárhelyen ugyancsak volt pataki tanár vezetésével hoztak létre népfőiskolái tanfolyamot. Ezeket követte: Kecskemét, Pápa és Nyíregyháza népfőiskolája. Ravasz László református püspök a következőképpen látta a népfőiskolák tevékenységét: „A református népfőiskola megalkotása szolgálat, amely a református egyház nemzetnevelői feladatainak felismeréséből következik. Nem kihívás más felekezetek felé, hanem felhívás, mely rámutat arra, hogy ezt a nemzetnevelő munkát minden keresztény felekezetnek vállalnia kell.”7 A protestáns népfőiskolákon sikerült leginkább megvalósítani a klasszikus népfőiskola gondolatát, melyben benne van az identitástudatra, nemzeti öntudatra ébresztés, szellemi, közösségi és természetesen a lelki nevelés. A Sárospataki Népfőiskola indulása Fölmerülhet a kérdés, hogy miért éppen Sárospatak az a hely, ahol oly lelkesedéssel kezdenek hozzá az 1930-as évek második felében a népfőiskola megszervezéséhez. A pataki Kollégium mindig a „szegények iskolája” volt. Sárospatak református szellemi központja volt a Hegyköz, a Hegyalja, a Bodrogköz falvainak, tanyáinak. A Kollégiumban túlnyomóan falusi származású diákok nevelődtek, s kerültek majdnem mindnyájan falusi őrálló helyükre. Valamint az angol internátus nagyszerű elgondolása megkívánta az egészséges ellensúlyt, hogy a „szegények iskolája” jelleg el ne homályosodjék.8 6 Újszászy Kálmán: Evangélium és Népfőiskola. Protestáns Szemle. 1941. Magyar Protestáns Irodalmi Társaság... 3. szám. 42. p. 7 Jakab Sándor: A Veszprémi Népfőiskola története. H. n. 1978. Kézirat. 176. p. Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Adattár: Fsz. Kt. 819. 8 Szabó Zoltán: Sárospataki törekvések a falu szolgálatára. Protestáns Szemle 1939. Magyar Protestáns 130 SÁROSPATAK S FÜZETE K 2013/1 • 2
