Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kónya Annamária: Az eperjesi evangélikus kollégium gimnáziumának története és diáksága a dualizmus korában
Kónya Annamária hosszabbították meg a tanítás idejét. 1873-ban Nyíregyházáról Eperjesre költözött a tanítóképző intézet. A kollégium negyedik intézetét a gimnázium alkotta. A gimnázium és a tanítóképző intézet élén igazgató állt, míg az akadémiák vezetése a dékánok kezében volt. A kollégium vezető személyisége, aki a pedagógiai folyamatot irányította, a rektor volt, aki egy évig töltötte be ezt a tisztséget.21 A kollégium egyéb ügyeit 36 tagú igazgatótanács irányította, melynek tagjai a kollégium támogatói, az egyház- kerület képviselői és az iskola professzorai voltak. A kollégiumhoz tarozott a menza, a tornaterem, a könyvtár és múzeum, melynek gazdag természetrajzi gyűjtemények voltak a birtokában. Az iskola, illetve minden kollégiumi intézet dinamikus fejlődése a 19. század utolsó harmadában olyan személyiségek pedagógiai és tudományos működésének is volt köszönhető, mint Vandrák András, Ludman Otó, Szlávik Mátyás, Hazslinszky Frigyes, Hörk József, Vécsey Tomás, Horovitz Simon és mások. A gimnáziumban ebben az időben tanárként Ludmann Otó, Húsz Ármin, Szutorisz Frigyes, Nósz Gusztáv, Haitsch Lajos, Végh Otrokocsi Dániel és más tanárok működtek. A kollégiumi élet egyik fontos részét a sokoldalú diákegyletek működése gazdagította. A gimnáziumban Markovich gyorsíró kör, valamint zene, ének, testnevelő egyesület és a Thököly Imre Egylet működött.22 E virágzó időszak kissé negatív hatását a fokozódó magyarosítás, illetve a más nemzetiségekhez való intolerancia jelentette, mely 1882-ben érte el a csúcsát, akkor ugyanis a pánszlávizmus terjesztése miatt néhány diákot kicsaptak a jogi kurzusról és a tanítóképző intézetből. A kollégium további fejlődése szempontjából nagyon jelentős eseménynek számított, hogy a gimnáziumi diákok növekvő száma miatt fontossá vált egy új gimnáziumi épület felépítése. Az úgynevezett „új kollégium” Kesselbauer Ágost építész tervei szerint épült az akkori Jókai téren (ma Námestie legionárov), és 1911. október 19-én ünnepélyesen adták át. Ehhez az időszakhoz kapcsolható a kollégiumi tanárok arra irányuló igyekezete, hogy a kollégium egyetemmé váljon, de erre már a politikai és társadalmi események alakulása miatt nem került sor. Az első világháború, majd Csehszlovákia létrejötte lezárta a híres eperjesi iskola működésének hosszú időszakát. A teológiai akadémiát a sopronival vonták össze, a jogi akadémiát Miskolcra helyezték át, a tanítóképző intézet anyagi okok miatt 1924-ben megszűnt, és a megcsonkított iskolából csak a gimnázium maradt, mely a 20-as évek feléig, mint kétnyelvű iskola működött. Véglegesen 1946-ban zárták be a gimnáziumot. A régi iskolaépületet államosították, és az egyháznak csak 1992-ben sikerült azt visszakapnia. 21 Az 1842/43-as tanévben a kollégium nyilvános gyűlése megszabta, hogy az addigi, az élet végig (illetve addig, míg az illető saját maga nem kérte a felmentését) tartó rektori megbízás csak egyéves időtartamra szól. Az első egy évre választott rektor Munyai Lajos Antal lett. 22 KÓNYA, Peter: Presovské evanjelické kolégium pocas pósobenia Fridricha Hazslinszkébo. In: Éivot a dielo Fridricha Hazslinszkého (1818 - 1896). Zborník referátov. Presov : Spolocnost slovenskych mykológov, 1996. 118 Sárospataki Füzftfk2013/1 2
