Sárospataki Füzetek 17. (2013)

2013 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Az átmenetiség kultúrája - A cigányságra jellemző vallásosság, normarendszer és látszólagos hiánykultúra

AZ ÁTMENETISÉG KULTÚRÁJA

a két nagy átmenet, amellyel kapcsolatban a gádzsókat is igénybe veszik a cigányok, és nem elégszenek meg saját szokásaikkal és hagyományaikkal.

A gyermek sírása rosszat jelent, rontásnak tulajdonítják. Ezért bármit megtesznek, hogy a gyerek ne sírjon, illetve gyakran ez az oka annak is, hogy igyekeznek elkerülni az orvosi beavatkozásokat.

A család alapítása is a gyermek születésével megy végbe. A házasság,52 alapuljon az szöktetésre vagy látványos esküvői lakomára,53 szintén nem időpont függvénye. A fiatalok összeköltözése még csak kezdete a családalapítás időszakának, átmenetének, a beteljesülés azonban és a közösség elfogadása a gyermek megszületésével következik be. A gyermeket mindig örömmel fogadják, nevelésének segítését, ellátását a család és a közösség egésze vállalja, ahogyan Liegeois leírja:

Rendszerint három-négy generáció között él, szocializálódása ebben az összetartást, koherenciát, folyamatosságot és biztonságot nyújtó közösségben történik. A generációk nem állnak szemben egymással, egy egészet alkotnak, az idősek és a gyerekek között nincs határ, folytonos fizikai és társadalmi kapcsolatban vannak, óvják egymást a külvilágtól, mindig társaságban vannak, sosem egyedül... a gyerek családi körben tanul, a társadalmi kapcsolatok terén igen gyorsan fejlődik, korán függetlenné válik, kezdeményező szellemű.54

A cigányok nem büntetéssel vagy szabályokkal nevelik gyermekeiket. Nem kívánják kényszeríteni őket, hogy olyat tegyenek, amit nem akarnak, és akadályozni sem szeretnék őket akaratuk megvalósításában. A fegyelmezést sokkal inkább kórusban kiabálva, akár átkozódva végzik, ám a kiabálást nem követik tettek, mivel funkciója sajátos: szembesíteni akarják őket a felnőtt, szülői lét szerepeivel, döntéseivel. Ebből a gyermekek azt is megtanulják, hogy az élet keretének és céljának a családot tartsák, ezen belül nemüknek megfelelően viselkedjenek, valamint azt is megértik, mi az, ami kifelé, az idegenek felé kommunikálható, és mi az, ami csak a családra tartozik, vagyis megismerik az élet határvonalait. A gyermekek ezen kívül nem csupán elsajátítói, de alakítói is közösségi életüknek.55

A cigányok mindennapi életében két fontos rendező elv van. A külső és a belső megkülönböztetése a tisztasági szabályok és hiedelmek által gyakorolt társadalmi ellenőrzés mentén,56 illetve a lét és nemlét megkülönböztetése. Mindezekben nemcsak a hiedelmek, rítusok és szokások játszanak kiemelkedő szerepet, hanem a szavaknak

52 A házasság jellemzője hagyományosan az endogámia, amely „náluk nem egy lecsúszott kisebbség kényszere, hanem épp ellenkezőleg, egy olyan csoport önbizalmának, életerejének bizonyítéka volt, amely jól érzi magát a bőrében, és nincs szüksége kívülállókra.” Fonseca 42.

53 A cigány házasság intézményéről, szabályairól és szokásrendszerérői részletes összefoglaló munka: Patrick Williams: Cigány házasság. Cigányok Európában 3. (szerk.: Prónai Csaba). Budapest, L’Har- mattan, ÚMK, MTA ENKI, 2005.

54 Liégeois: i.m. 66-67.

55 Zatta: i.m. 106-109.

56 A női testről és a tisztátalanságról bővebben: Neményi Mária: „Biológia vagy kultúra? Termékenységgel kapcsolatos szerepviselkedések a roma nők körében”, in: A cigányok Magyarországon. Budapest, 1999. Szerk: Glatz Ferenc (103-136)

2013/1-2 Sárospataki Füzetek 107