Sárospataki Füzetek 17. (2013)

2013 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Az átmenetiség kultúrája - A cigányságra jellemző vallásosság, normarendszer és látszólagos hiánykultúra

A munkával kapcsolatban azonban nem az értékhiány a hangsúlyos, hanem a teljesen eltérő értékrend. Ahogyan az önmegvalósításhoz nem kötődik a munka gondolata, úgy valláshoz vagy erkölcsi képzetekhez sem, illetve nem értékmérő módon. A szerzésre képes, pénzkereső elfoglaltságában szerencsés férfi tisztelete megnő, éppúgy, mint azé az asszonyé, aki ételt képes mindennap az asztalra tenni, és képes kiegészíteni férje bevételeit a mindennapi élelmiszerrel. A férfi elismertségét tovább növeli, ha ilyen asszonya van. Mindehhez szerencse szükséges, amelyért gyakorta fohászkodnak szentekhez, Máriához, Istenhez, Devlához, mulókhoz...

Ahogyan a cigányok által gyakorta űzött mesterségek nem elsősorban teremtő, hanem felhasználó, átalakító jellegűek, ugyanez igaz a kultúra területeire is. Az alkotás magában a felhasználásban valósul meg, cigánysága pedig a felhasználás módjának sajátosságára utal. Ahogyan Liegeois fogalmaz:

A cigány művészet mindenekelőtt az élet művészete. Ez azt jelenti, hogy a művészet nem csupán egy adott életmód tükröződése, hanem maga az életmód; inkább megélt, mintsem elméletileg kidolgozott művészet. A mindennapok művészete ez: minden egyes dolog művészete és művészet minden egyes dologban; társadalmi, gazdasági és kulturális tartalmától el nem választható. Ez a kereskedelem, a vezetés, a zene vagy a tánc művészete, a szó, a társadalmi kapcsolatok, az ünnepek művészete.37

Ahogyan a cigányság a külső környezethez önmagát őrizve alkalmazkodik, ugyanúgy kölcsönöz vagy átvesz bármit, amit szükségesnek, használhatónak vagy szépnek ítél, legyen az nyelv, vallásos hiedelem, zenei motívum, népmeséi részlet, ruhadarab, berendezési tárgy vagy használati eszköz. Annak kutatása, hogy mit melyik kultúrából, honnan, mikor tett sajátjává lényegtelen ahhoz képest, ahogyan a kölcsönzést megtette, és ahogyan azt eredeti kontextusából akár teljesen kiragadva cigány módra használja. Művészete tehát nem feltétlenül önálló teremtői tevékenység, a létrehozott művészet azonban mégis teljesen cigány, alkalmazásának másolhatatlan funkcionalitásában rejlik tehát teremtői képessége.

A berendezési tárgyakban és az öltözködésben nyilvánul meg leginkább az általunk elvárt és definiálható művészeti jelleg hiánya. A tárgyakat készen vásárolják környezetüktől, nem maguknak állítják elő, díszíteni egyszerű motívumokkal többnyire az eladásra szánt termékeket szokták, ami a kiszolgálói alkalmazkodás jele. Még a hagyományosan cigány viseletnek számító óriási virágmintával (többnyire rózsával) díszített hosszú szoknya anyagát is mások állítják elő, ők csak használják. A tárgyak cigánysága és művészeti jellege a felhasználás módjából, a dolgok elrendezéséből ered.38

A legelső művészeti ág, amely a cigánysággal kapcsolatban eszünkbe jut, a zene, mely jó példája a cigányság alkalmazkodásának, belső világa elrejtésének, valamint annak, ahogyan részben kölcsönzött elemekkel is saját életét képes általa megeleAZ ÁTMENETISÉG KULTÚRÁJA

által Ambrus Péter: A Dzsumbuj. Budapest, Lázi Kiadó, 2000.

37 Liégeois: i.m. 79.

38 Vekerdi József. A cigány népmese. Körösi Csorna Kiskönyvtár 13. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1974. 23.

2013/1-2 Sárospataki Füzetek 103