Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Az inkulturáció jelenségéről. Ont he Phenomenon of Inculturation
Barnóczki Anita AZ INKULTURÁCIÓ JELENSÉGÉRŐL Bevezetés Egyházi életünknek megvan a maga megszokott kerékvágása: vannak általános és csak egyes gyülekezetekre jellemző hagyományaink, vannak ünnepi, alkalmi és hétköznapi feladataink. Mindezekből fakadóan pedig vannak kérdéseink. Egy részükre nagyobb közösségekben, általános egyházi-teológiai szinten keressük a választ, más részükre a helyi gyülekezetekben próbálunk feleletet adni. Milyen legyen az igehirdetésünk? Hogyan tudnánk legjobban átadni az evangéliumot? Sőt, hogyan tudnánk behívni a templomokba az embereket, hogy meghallgassák az örömüzenetet, vagy hogyan vihetnénk el azt számukra a templom falain kívülre? Milyen legyen liturgiánk? Hogyan szabhatnánk azt a közérthetőség, praktikusság, egyszerűség elvárásaihoz úgy, hogy közben megőrizzük hagyományainkat és liturgiánk tartalmiteológiai elemeit? Hogyan énekeljünk úgy, hogy szívből szólhasson időstől és fiataltól egyaránt? Hogyan szóljunk az „e-gyerekekhez”? Mit kezdjünk a társadalmi egyenlőtlenségekkel, a szegénység problémájával? Ráadásul versenyben vagyunk: árucikkek1 egy hatalmas, globális szupermarket egyik polcán, és meg kell küzde- nünk megannyi más hívogató árucikkel, illetve valahogy fel kellene hívni magunkra a figyelmet. Versenyben vagyunk szolgáltatóként is, mivel szolgálatra berendezkedett egyházunktól egyre inkább szolgáltatást várnak az emberek: kulturális, szociális, oktatási vagy akár temetési szolgáltatásokat. Összefoglalva: tanítvánnyá kell tennünk az embereket, de hogyan? Ezek a problémák, kihívások, útkeresések mind az inkulturáció kérdésköréhez vezetnek el bennünket. Ezt a korábban antropológusok által használt, majd a misz- sziói teológiákba átemelt fogalmat1 2 egyre gyakrabban felfedezhetjük teológiai írások olvasásakor, vagy világméretű egyházi tanácskozások, konferenciák témájaként3. A világméretű missziói témák esetében érthető és egyre elfogadottabb az inkulturáció kérdése, fogalma, hiszen ki ne ismerné el, hogy a távoli kultúrákba elvitt evangéliumot le kell fordítani, át- és megélhetővé kell tenni az emberek számára. Mi lehet azonban egy ázsiai vagy afrikai történés tanulsága számunkra? Mit kezdjünk egy külmisszió tekintetében nem különösebben aktív egyház tagjaiként e témával? Dolgozatom célkitűzése mindezek alapján kettős. Egyfelől — végigtekintve a múlt néhány missziói próbálkozásán, rápillantva a távoli világokban folyó missziói munkára — az inkulturáció kérdésfelvetését és üzeneteit szeretném a magunk szá1 NlSHIOKA, Rodger: „Life in the Liquid Church: Ministry in a Consumer Culture”, 31-36. 2 BOSCH, David J.: Paradigmaváltások a misszió teológiájában, 409. 3 Példa erre az Egyházak Világtanácsa által 1997-ben Brazíliában tartott Salvador Konferencia (Conference on World Mission); vagy az első Edinburghi Világmissziós Konferencia századik évfordulója alkalmából szervezett Edinburgh 2010 (Witnessing Christ TodaJ), melynek hangsúlyos témája volt az inkulturáció, inkarnáció és dialógus — beszámolók olvashatók: http://edinburgh2010.oikoumene.org/en/home.html 2012/1 SÁROSPATAKI FÜZETEK 39
