Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Brinkman, Martien E.: Kölcsönösnek tekinthető-e az antropológia és a krisztológia kapcsolata?
Brinkman, Martién e. Sajnálatos azonban, hogy Barth nem határozott, nem világos antropológiai fogalmakkal vagy eszmékben dolgozta ki krisztológiai-antropológiai meglátásait. Ennek a Hánynak az lehet az egyik oka, hogy nem folytatott intenzív dialógust a humán tudományok egyéb képviselőivel. Ez olyan kreatív párbeszéd lehetett volna, amelyben Barth képes lett volna meggyőzni dialóguspartnereit krisztológiai meglátásainak adekvát antropológiai karakteréről. Ez azonban nem történt meg. Barthot jobban foglalkoztatta az, hogy kellő hangsúlyt helyezzen a krisztológia és antropológia szoros összetartozására, mintsem azt mutassa be, hogyan kapcsolódnak össze, illetve vonakodásának természetesen mindenképpen oka volt az is, hogy teológiája milyen történelmi kontextusban született meg. Teológiájának tartalmát történelmileg az határozta meg, hogy elutasította az „idegen” (nem Isten kijelentésében gyökerező) elemek integrálását teológiai gondolkodásába, attól való félelmében, hogy ezek az elemek megmásítják Isten saját Hteles Igéjét. Az antropológiát, csakúgy, mint a filozófiát és a pszichológiát, ilyen „idegen” elemnek vélte. Éppen ezért lehetetlen volt számára, hogy módszertanilag magyarázza a létező antropológiai fogalmak számára szintén elengedhetetlen használatát. Szótériológiai okokból természetesen kénytelen volt ezeket használni, de soha nem szándékosan, expücit teológiai módszer szerint. Arra szeretném felhívm a figyelmet, hogy manapság számottevően megváltoztak a dolgok. Barthnak antagonisztikus magatartást kellett tanúsítama létező (idealisztikus, marxista, egzisztencialista stb.) antropológiákkal szemben annak érdekében, hogy igényt tarthasson arra a szabadságra, mellyel a keresztyén antropológia Hteles gyökereit kívánta megtalálni. Mai szekularizált világunkban azonban a teológia elszigetelődik, és annak a veszélynek van kitéve, hogy gettó teológiává válik. Korunk teológiájának párbeszédre van szüksége más tudományokkal, és ezek a tudományok gyakran mutatnak készséget és felkészültséget egy ilyen dialógusban való részvételre, saját értelem- vagy jelentéskeresésük miatt. Van tehát közös érdek. A teológiát és az antropológiát (csakúgy mint a filozófiát és a pszichológiát) többé nem lehet elkülönített területként kezelH.27 értékelés A humántudományok területén szerzett tapasztalat csak korlátozott mértékben, saját maga által létrehozottan alkotja meg a legfőbb feltételét annak a felismerésnek, hogy a humamtásról alkotott összes elképzelésünket túl kell haladH: a megbocsátásról, áldozathozatalról, helyettes elégtételről, reménységről, igazságról és szeretet- ről alkotott fogalmainkat. Mindezek a fogalmak egyedül a krisztológiában nyerik el leggazdagabb jelentésüket. Egy konkrét történetre, a názáreti Jézus történetére utalnak, mely a mi istern rendeltetésünket tárja fel. Földi létezésünk immanenciájának feltárásával olyan filozófusok, mint Marion, Taylor és Ricoeur többé-kevésbé felülemelkednek az antropológia és a teológia közötti klasszikus korlátokon. Nem vala27 Vö. T. Waap, Gottebenbildlichkeit und Identität: Zum Verhältnis von theologischer Anthropologie und Human- mssenschafl bei Karl Barth und Wolfhart Pannenberg (Image of God and Identity: The relation of theological anthropology and the humanities with Karl Barth and Wolfhart Pannenberg) (Forschungen zum systematischen und ökumenischen Theologie, Bd.121) (Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 2008), 473-490. Waap mindkettejük antropológiai koncepcióit túlságosan absztraktnak találja, nem veszik észre sok modem antropológiai fogalom nyitott jellegét. 34 Sárospataki füzetek 2012/1
