Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 3-4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Marjovszky Tibor: Egy bibliafordító válaszúton: Pákozdy László Márton
EGY BiBLI.A.FORDÍTÖ VÁLASZÚTON: PÁKOZDY LÁSZLÓ MARTON (4.) Azt mondja a jegyzőkönyv, hogy „két év alatt kellene elvégeztetni a munkát, mind az ó-, mind az újszövetségi szakbizottság munkáját. Holott: az újszövetségi munka elvégzéséhez szükséges időről a mi bizottságunk sohasem határozott, hiszen a magunk munkájáról nem mertünk sohasem pontos időhatárral beszélni. (Tizenhat év munkája során sokszor tapasztaltuk, hogy könnyűnek vélt szövegekkel mennyit kellett vesződnünk, nehéznek tetsző szövegekkel pedig aránylag könnyebben és gyorsabban megbirkóztunk.) (5.) Azt mondja a jegyzőkönyv, hogy ezután hangzott el - nem Pálfi Miklós részéről — ez a javaslat: „...mind az Ó-, mind az Újszövetség teljes fordítása 1965. december 31-ig befejeződjék úgy, hogy ... egybehangolása is megtörténjék 1966. december 31-ig, és a teljes Szentírás új fordításban jelenjen meg 1967-ben”. A MBT ezen is túlment: „úgy az 0-, mint az Újszövetség teljes fordítását 1965. december 31-ig be kell fejezni, az O- és Újszövetség új fordítása egybedolgozásának meg kell történnie a célból, hogy a teljes Szentírás új fordítása 1967-ben nyomtatásban megjelenjen” („kell” és „meg kell történnie”). De azt már senki sem vetette föl — a jegyzőkönyv szerint -, hogy: lehetséges-e mindez ilyen rövid idő alatt? Nem tiltakozott a MBT- nak bibliafordításban akkor egyetlen jártas tagja, Pálfi Miklós professzor sem, holott: kevéssel azelőtt ő még két évet kívánt az ószövetségi munkálatok befejezéséhez. Ezt a feszített tervet én — lelkiismeretemre — megvalósíthatatlannak tartom. De kérdezzék meg a világ bármelyik bibliafordító szakértőjét! Tessék utánanézni, hogy készült-e ennyi idő alatt a közelmúltban bárhol a világon új fordítás?! Ebből elég ennyi. Vagy: tessék megszámolni, hány vers a Biblia és hány bizottsági munkaóra futja a kitűzött határidőből (1965. dec. 31!)? Ugyanez az ülés (1963. dec. 6.) fölkérte az elnökségét, hogy tegye meg fordítás munkájának elősegítésére a szükséges intézkedéseket. Egyet még külön is kiemelt - és ezt azért hangsúlyozom, mert később még ez is elsikkadt —: „szükségesnek tartja, hogy az ószövetségi próbafüzetekkel kapcsolatosan megtett hozzászólások minél hamarabb beérkezzenek valamennyi tagegyház részéről”. Arról már nincs többé szó, hogy ezt a bírálati munkát hogyan csinálják meg és hogy ezt az egyházak legmagasabb testületéi hivatottak szabályozni! II. A MBT 1964. február hó 7-én újabb ülést tartott. Összehívás előtt Dusicza Ferenc konventi tanácsos magához kért. Hosszan elbeszélgettünk, sok mindenről. De csak egészen nagy általánosságban, olyannyira, hogy én még akkor sem értesültem a Konventi Elnökség szándékáról; ő viszont megtudhatta tőlem, hogy mely napokon nem tudok semmiképpen sem részt venni a MBT tervezett ülésén, mivelhogy egykét napos, de már lemondhatatlan külföldi út előtt állok. Sajnálatos feledékenység folytán, megbeszélésünk ellenére, az ülést éppen egy ilyen napra hívták össze. így azután a bibliafordításért és kiadásért jogilag egyedül felelős Református Egyház Egyetemes Konventjének Elnöksége elesett a MBT egyetlen református bibliafordító szakértő tagjának közreműködésétől. (December 6.-án ugyanis engemet is behívtak résztvevőnek, de már nem tagként voltam meghívva!) Az ülésen — mondja a jegyzőkönyv — „a Bibliatanács legutóbbi ülésének a bibliafordítás munkájának további végzésével kapcsolatban hozott határozata kapcsán Dr. Pálfi Miklós ev. theologiai professzor tett előterjesztést a bibliafordítás feladatairól 2012/3-4 Sárospataki Füzetek 139
