Sárospataki Füzetek 16. (2012)

2012 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Brinkman, Martien E.: Kölcsönösnek tekinthető-e az antropológia és a krisztológia kapcsolata?

KÖ LÖS Ö N ÖS N E K TE KI N T H ETŐ- E... ?

pológia egyetemes jelenségek, a különböző vallások csak illusztrálják azokat. Ezek csak felnyitják (nyitogatják) szemünket egy már létező egyetemes rendre. A kriszto- lógiának is megvan a saját helye ebben a rendben. A kenossysz hangsúlyozásával minden akadály nélkül beilleszkedik a hindu antropológiába, annak sajátos ön-üresség hangsúlyozásába.

Panikkar megközelítése antropológiai, amelyben nehéz érthetővé tenni Jézus földi létezésének kijelentés jellegét. Földi létezése csak egy már létező ontológiai rendnek az illusztrációja — még ha a legjobb is. így, amit a svéd teológus, Lars Thunberg mondott Hitvalló Maximosz antropológiájáról, az igaz Panikkarra is, miszerint az „ember mikrokozmikus mivoltát” értelmezhetjük úgy, mint „Isten testet- öltésének anticipálását”, tehát „az ember teremtett mivolta” a „theandri^mus eszkha- tológiai titkára való ontológiai felkészülés”.16 Panikkar krisztológiájának fent említett példájából azt az egyik fő következtetést vonhatjuk le, hogy egy „felülről” kiinduló krisztológia is előfeltételez egyfajta antropológiát.

Következésképpen a vita tárgya nem a krisztológia és az antropológia kapcsolata mint olyan. Ez a kapcsolat általában nem vitatott a keresztyén teológiában. A vita tárgyát annak a kérdésnek kell képeznie, hogy melyiké az elsőbbség: a krisytológiáé vagy az antropológiáé. Krisztus nyitja-e fel a szemünket arra, hogy kik is vagyunk emberként? Vagy azt, hogy kicsoda lehet Krisztus számunkra, már eleve meghatározza az, hogy emberek vagyunk? Természetesen bármely krisztológiáról is legyen szó, annak szüksége van antropológiai fogalmakra, hogy megmagyarázhassa, milyen hatással van Krisztus az emberi életre. így tehát szótériológiai okokból az antropológiai fókusz elengedheteden. A kérdés azonban az, hogy ezek az antropológiai „eszközök” milyen mértékben határozzák meg krisztológiánk tartalmát. Maradt-e még hely valamilyen kreatív átalakulásra Isten jelenlétének Jézus életében megnyilvánuló kijelentés-jellege miatt? Forduljunk Barth antropológiájához! O teljesen ellenkező irányban halad, és antropológiájának kiindulását közvedenül a krisztológiába helyezi. Ez lenne a helyesebb megközelítés?

A.z antropológia krisytológiai megközelítése (Karl Barthj

Egyértelmű, hogy Krisztusban lehetedenné vált szétválasztani emberi természetét isteni természetétől és fordítva. A szigorú értelemben vett szétválasztás tagadása azonban — Kalcedon szerint — még nem jelenti a két természet elegyítését. Éppen ezért nem elvárás az, hogy meghirdessük az ember-istent (megistenült embert) — az „alulról kiindulás” kísértése —, vagy az isten-embert (emberiesült istent) — a „felülről kiindulás” kísértése. Az egyeden megoldás erre a dilemmára az lehet, hogy ha arra összpontosítunk, milyen antropológiával kell dolgoznunk, amikor Jézus életének megváltó, üdvözítő jelentőségén gondolkodunk.

Ez egy olyan antropológia lesz amelyben nem lehet Istenről beszélni az emberre hivatkozás nélkül, és amelyben nem lehet az emberről beszélni az Istenre hivatkozás nélkül. Az istenismeretet nem lehet elválasztani az emberismerettől, és fordítva, ahogyan azt már Kálvin is leírta az Institutio első mondataiban (1.1.1): „Egész bölcsességünk, már ti. amelyet igaz, valóságos bölcsességnek kell tartanunk, két részből áll: Isten s önma16 L. Thunsberg, Man and the Cosmos, 73.

2012/1 Sárospataki Füzetek 31