Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: Párhuzamok és hatások az első keresztyén egyházközségek és a zsidó hitközségek szervezetének fejlődésében/működésében
PÁRHUZAMOK ÉS HATÁSOK hivatkozást az Ószövetség könyveiben.80 Természetesen az állami fejlődés magasabb fokán már hivatalnok bírák is működnek. Ezek a hivatásos bírók tulajdonképpen azok utódai, akiket Mózes jelölt ki ítélethozatalra.81 A törvénygyűjtemények közül csak Mózes ötödik könyve szól ezekről.82 Már a mózesi törvények is többfokozatú bíróságról szólnak, amikor hatásköri szabályokat is felállítanak. A véneknek vagy a helyi bíróknak az esetet magasabb fórum elé kell terjeszteniük, mert az túllépi a hatáskörüket, de a helyi vének egyértelműen a kisebb ügyek bíráiként szerepelnek.83 Az ősi keresztyén közösségeket a Krisztus halálát, majd mennybemenetelét követő első időszakban bizonyosan az apostolok mint szellemi vezetők vezették. Őket Jézus hívta el, állította szolgálatba, feladatukul elsődlegesen a tanítást határozva meg. Az biztos, hogy ebből a korból az egyházalkotmányra, egyházkormányzatra vonatkozó írásos források nem állnak rendelkezésünkre, de a Jézust Messiásnak elismerő jeruzsálemi zsidó közösségek nem kellett, hogy maguknak közös arculatot adjanak. Erre a keresztyénné vált zsidókat — nagy valószínűséggel — az ősi vallásukban megmaradt zsidók, majd a római hatalom üldözése kényszerítette. Jogi hatalma a gyülekezetekben ebben az időben senkinek nem volt, mindenkinek jogában állt tanítani, s mindenki élhetett is vele, aki az isteni adománnyal, a karizmával bírt, aminél fogva képesnek és hivatottnak érezte magát az isteni ige hirdetésére.84 A közösség elöljáróinak nem jogi alávetettség miatt engedelmeskedtek a hívők, hanem szeretetből. Szokás tehát ezt az őskeresztyén egyházszervezetet karizmatikus szervezetnek minősíteni. Ezzel azonban elismerünk valamiféle szervezettséget, amely azonban szokáson és nem az általuk külön megalkotott jogi szabályokon alapult. A kezdeti egyházat a helyi egyházak jellemezték. Ezeket csak a közös hit, az összetartozás érzése, a kölcsönös seg'tőkészség kapcsolta egybe, de jogilag egymástól függetlenek voltak, belső igazgatásukat maguk látták el, fölöttes igazgatási szervezet nem létezett. Az ezen a véleményen lévők döntő bizonyítékként arra hivatkoznak, hogy az elfogadottan Pálnak tulajdonítható levelekben sem a presbiter, sem a diakónus, sem az episzkoposz tisztség nem fordul elő. A felügyeleti funkció elnevezése és a keresztyén episzkoposz tisztségnév közötti kapcsolatot Erdő Péter is világosnak tartja, azt maga is elismeri, hogy a zsinagóga elöljárójára tisztségnévként az episzkoposz megnevezés alkalmazása nem volt jellemző, s az Ószövetség görög nyelvezetében sem találjuk az episzkoposzt mint olyan tisztség nevét, amely a keresztyén püspökség mintája lehetett volna.85 Tegyük hozzá, hogy Pál valódi leveleiben sem találkozhatunk e tisztség megnevezéssel az Újszövetség 80 lMóz 23,10; 23,18; 5Móz 21,19; 22,15-18; Jób 29,7; Péld 24,7; 31,23; Ám 5,10; 5,12; Zak 8,16. 81 2Móz 18,13-26. 82 5Móz 16,18k. 83 5Móz 17,8-13. és Szanhedrin X. 84 Vesd össze a kegyelmi ajándékokkal (karizmákkal - kharis=kegyelem) való élés különböző módozatait az lKor 12. részben, de különösen 7-11. versekben! 83 Erdő Péter: i.m. 81. 2012/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 57
