Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Győri István: Páska vagy húsvét - szempontok a pascha szó újszövetségi fordításához
Győri István A szenvedés és páska összekapcsolása nagyon jól megfigyelhető a Lk 22,15- ben: Kai £L7t£V TtQÖg auxoúg, ’EniGupía £7i£0ú|ar)cra xoüxo tő náoxoi cf)ay£lv |X£0 úpcöv tcqŐ toü p£ na0£lv. A következő versben Jézus arra utal, hogy a páska az Isten országában fog beteljesedni. A zsidó páskaünnep fontos eleme volt a Messiás várása, a keresztyén gyakorlatban később ennek a helyére lépett a húsvét előtti böjt és a virrasztás.3 A félreértések elkerülése végett már az első században kialakult az a szóhasználat, ami később az egyházatyáknál és a görög teológiai terminológiában is továbbélt, hogy a 7tácrya a keresztyén ünnepet jelentette, ha pedig a zsidó páskáról volt szó, akkor a tuxox<x tgjv louöaícov kifejezést használták, pl.: „Közel volt a %sidók hús- vétja, Je\us isfelment Jeruzsálembe. ” (Jn 2,13) Visszatérve a bevezető gondolatokhoz, itt az események kronológiája szerint mindenképpen még az első húsvét előtt vagyunk. A leírás időpontjában, tehát az első század vége felé a rtáoxoí minden valószínűség szerint már keresztyén ünnep volt, tehát a szerző ezért hangsúlyozza, hogy itt nem erről, hanem még a zsidók páskaünnepéről (náoxoc xcöv Iou&aícov) van szó. A zsidó és a keresztyén ünnep különválása csak hosszabb idő alatt ment végbe. Eleinte a keresztyének is a zsidó páskával egy időpontban, ilyen értelemben együtt ünnepelték a Jézus feltámadását, majd csak a 2. század közepétől van írásos adatunk arról, hogy az ezt követő vasárnapra került át a húsvét megünneplése. A gyakorlatban azonban a két ünnep már valószínűleg hamarabb különvált.4 Ha a magyar nyelvhasználat felől közelítjük meg a kérdést, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a magyar húsvét szó arra utal, hogy a húsnélküli, böjti idő után az ünnep egyben a hússal való élés újbóli lehetőségét jelöli. Ez a böjti gyakorlat azonban a bibliai időben még egyáltalán nem létezett. A zsidók kovásztalan kenyere nem volt azonos a későbbi böjt gyakorlatával. A keresztyének eleinte a böjtnek csak a heti ritmusát ismerték (v.ö. Didache 8,1), a nagy ünnepekhez kapcsolódó böjt szintén későbbi. Ez a tény is felveti azt a kérdést, hogy egy egyértelműen későbbi kegyességi gyakorlatot tükröző elnevezést lehet-e egy egészen más, korábbi helyzetben használni. Egyértelműen fogalmazva: lehet-e akár a fenti igehely kontextusában „zsidók húsvétjáról” beszélni? Olyan értelemben semmiféleképpen sem, hogy a zsidók számára a páska nem jelentette semmiféle böjti idő végét és ehhez kapcsolódóan az újbóli húsevés kezdetét. Ha pedig az evangélium szerzőjének kontextusából indulunk ki, akkor sem mondhatjuk azt, hogy ha az első század végén a 7rácrxa a „feltámadás ünnepe” volt a keresztyéneknek, akkor a Jn 2,13-ban említett ünnep a zsidók „feltámadás ünnepe” volt. Mindnyájan érezzük, hogy ez teljesen téves értelmezés lenne, hiszen a zsidók a pes^ah tényét ünnepelték, azt, hogy az öldöklő angyal annak idején Egyiptomban az ő házaikat kikerülte. Mielőtt az előfordulási helyeket megnéznénk, vessünk egy pillantást az 1990-es új fordítás szóhasználatára.5 A TtÓiOXOi szót, amikor az a zsidó páskát jelentette, általában húsvétnak fordítja, azonban van, ahol mégis megmarad a „páska” szónál. Ilyen pl. a Mk 14,1. ’’Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepel’ Iga3 A témához bővebben lásd: Eduard Lohse: Die Geschichte des Leidens und Sterbens Jesu, Gütersloher Verlagshaus Gerd Mohn, Gütersloh, 1964. 102 p. 4 Eusebius Hist. Eccl. V. 24. Irenaeusra hivatkozással találunk erre adatot. 5 Biblia. Az 1975. évi új fordítású Biblia javított kiadása (1990) szövegének felhasználásával. Kálvin János Kiadó, Bp. 2007. 12 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2012/1
