Sárospataki Füzetek 16. (2012)

2012 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: Párhuzamok és hatások az első keresztyén egyházközségek és a zsidó hitközségek szervezetének fejlődésében/működésében

SZATHMÁRY BÉLA

Ezen a nézeten állt még korábban Phillip Zorn3.

A magyar református egyházjogban Kérészy Zoltán képviselte markánsan ezt az álláspontot, szerinte a keresztyénség és az egyház eredetileg merőben karizmatikus volt.4 A református egyháztörténet kiemelkedő alakja, Révész Imre hasonlóképpen ítéli meg a 200 előtti egyházszervezetet, azt Sohm nézeteivel azonosan tisztán karizmatikus szervezetként értékeli. Álláspontja szerint a 200 előtti szervezet, „az őskeresytyénség a világtól elhúzódó kis gyülekezetekből áll..., amelynek hitnézetei még nincsenek kikristályosodva, közösségi életének még nincsenek szilárdul kialakult szabályai. Egészben a lélek uralma jellemzi: ti. a hívőknek a közöttük élő Krisztus Leikével, a Szentlélekkel való eleven és állandó közössége. Ez egyfelől forró vallásos gerjedelmekben és ihletett elragadtatásokban, másfelől magas fokú erkölcsi tisztaságban (szentségben) és testvéri szolgálatkészségben nyilvánul meg. Ez a mindennél hatalmasabb belső, szellemi hajtóerő fölöslegessé teszi rájuk nézve a külső, jogi parancsszót.. .E közösség élénk tudatában az egyes gyülekezetek elég sűrűn érintkeznek is egymással; azonban ez érintkezések még teljesen szabadok; kötelező jogi összeköttetés és tagozódás, hivatali felsőség még egyáltalán nincsen közöttük.”5 Révész Imre szerint a kép 200 után változik meg. „Ekkor már létezik a jogilag szervezett egyház, van gyülekezeti rendtartás, vannak hivatalos papi személyek és hatóságok. A vallás és az egyház minden életnyilvánulásában egy egységesen megállapított és pontosan körvonalazott tekintély uralkodik. Ahhoz, hogy valaki az egyház tagja lehessen, most már nem elég csak megkeresztelkedni s a Lélek uralmát önlelkében tapasztalnia, hanem föltétlenül alá kell vetnie magát e tekintélynek is. Ez az egységes, jogi tekintély — tehát nem csak az eszmény, lelki közösség — a legfőbb biztosítéka most már magának az egyhá^ egységének is. És ez az egyház, éppen mert ilyen egysége van, egyetemes=katholiké, azaz az egész ismert világra kiterjedően egy. A keresztyén vallás e fejlődési foka tehát már katholicizmus, mégpedig annak legkorábbi alakja, az ókatoliáy/nus, melyet meg kell különböztetni a katolicizmus későbbi — középkori — alakulataitól.”6 Ezzel ellentétes nézetet vallott Edwin Hatch7 és Adolf Harnack8, akik azt igyekeztek kimutatni kutatómunkájuk eredményeként, hogy a kezdetektől létezett egyházszervezet, sőt, az evangélikus Harnack szerint a püspöki tisztség is. A karizmatikus egyházszervezetet elutasító katolikus álláspontot részletesen ismerteti Erdő Péter: A.^ egyhásjog teológiája című művében9. Erdő Péter Harnach-kal érvel, mely nézet szerint a zsidók zsinagógái szervezete él tovább a

3 Phillipp Zorn: 'Lehrbuch des Kirchenrechts. Stuttgart, 1888.

4 Kérészy Zoltán: A% egyhágog tankönyve. Politzer Zsigmond és Fia Könyvkereskedése, Budapest, 1903. 27.

3 Révész Imre: A kerestgyénség története. Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Részvénytársaság, Kolozsvár 1923. 14- 15. és 17.

6 Révész Imre: i.m. 15.

7 Edwin Hatch: Die Gesellschaftsverfassung der christlichen Kirchen im Altertum, Giessen, 1883.

8 Adolf Harnack: Lehrbuch der Dogmengeschichte. Freiburg, 1886.

9 Erdő Péter: A% egyhágjog teológiája. Budapest, Szent István Társulat, é. n. 69-87.

44 SÁROSPATAKI FÜZETEK2012/2