Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Mi történt az Éden-kertben?

Bajusz Ferenc igehirdetései

Mert a Gonosz így folytatja, hogy „olyanok lesetek, mint az Isten” (3,5). Felelőtlenül ígér, hogy Jézusnak is az egész világot ígérte.59 De hát nem az övé [olvashatatlan kézírás]! Ez már azt jelenti, miért Isten szabja meg, mi a jó és mi a rossz? Majd én magam szabom meg a normát, amihez tartom magam. A magam ura akarok lenni, és nem akarok örökös gyámság alatt élni. A magam életével magam akarok rendelkezni. Hát, ez az ősbűn. Életünk Istentől való függedenítése. Ez még nem istentagadás, csak kontaktus-szakadás Isten és az ember között. Már nem ér össze vele a lelkem. Nincs élő kapcsolat közöttünk. Lehet, hogy külsőleg még nem, de lélekben már nagyon sokunkban megtörtént ez a szakadás, hogy nem vesszük igazán komolyan Isten szavát. Lélekben függetlenítettük magunkat tőle. Isten nélkül gondolkodunk és cselekszünk. Ez a bűn lényege! Ugye látjátok, a bűn nem okvetlenül azt jelenti, hogy az ember valami csúnyát, rosszat tesz. A bűn nem biztos, hogy mindenki előtt, kint a morális életben zajlik le, hanem rendszerint bent a szívben, abban az alapmagatartásban, amit az előbb így neveztem, hogy kontaktusszakadás. Ilyen állapotban már teljesen előkészített talajra talál minden kísértés. Ha egyszer elszakadtam Istentől és nem hallom — sőt nem is akarom hallani — a szavát, akkor mi tarthat meg? Akinek nem fontos, amit az Isten mond, az védtelen a Gonosz minden támadása ellen.

Na, és hogyan folytatódik a történet? „Es látta az asszony, hogy jó a fa eledelre és kedves a szemnek és kívánatos a fa a bölcsességért, szakasztott azért annak gyümölcséből és evett és adott a vele lévőférjének is és az is evett” (3,6). Mi lett ezután? Egy nagy csalódás. Azt hitte Ádám és Éva, hogy most boldogabbak lesznek. Aki áthágja az Isten törvényét, mindig azt hiszi. De a tilos úton nem lettek boldogabbak és nem lettek böl- csebbek, hanem csak félni kezdtek. Azt olvassuk: „És megnyílt mindkettőjüknek a szeme és észrevették, hogy mezítelenek. Eügefaleveleket aggattak azért össze és körülkötőket csináltak maguknak — és elrejtőztek az Isten elől... ” (3,7). Ekkor pedig „meghallották Isten szavát a kertben” (3,8). Kiderül, hogy Isten mindent lát. Kiderül, hogy van Isten. Megszólal a lelkiismeretem. A lelkiismeretben hallatja Isten a hangját életünk kertjében. Ember! Nem számoltál Istennel! Pedig ő mindent tud, jön és felelősségre von. Nincs más lehetőség, menekülni kell előle. Akárhová. Ádám és Éva a kert fái közé bújtak. Azóta is ezt csináljuk, bújunk Isten elől. Van, aki a sok dolga mögé bújik. Belemenekül a munkába, csak ne kelljen szembenézni Istennel. Van, aki a sérelmeivel sáncolja el magát. De búvóhely lehet a templom is, a látszólagos kegyesség gyakorlás, az adakozás, szóval az ember mindent megtesz, csak a legbelsőbb lénye maradjon elrejtve. Csak Isten számon ne kérje, bele ne nyúljon az életébe, bele ne nézzen a szemébe. Persze van olyan is, aki az ateizmusba menekül, és kimondja, hogy Isten nincs is. Hogyan lehetne hát találkozni vele?

De Istent nem lehet félrevezetni. Isten elől nem lehet elbújni. Az egész Éden- kert elnémul, amikor végigzúg benne Isten szava, és kérdezi Ádámot, hogy „hol vagy?” (9). Ok pedig meghallották Isten szavát a kertben. Kiderül, hogy van Isten. Kiderül az is, hogy Isten mindent lát!

59 Megkísérlésekor Jézusnak akarta adni a világot, ami egyébként is az övé (Mt 28,18-20).

74 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/2