Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Békési Sándor: Hit, hitvallás és egyéb tabutémák

BÉKÉSI SÁNDOR

közötti személyes és szerelmes viszonyban az ember istenismeretét csak a Messiás- Eljövendő igazságából, az Isten országának részbeni elővételezéséből fogadhatja be.

PANNENBERG még egy fontos dologra hívja föl a figyelmet: a hit kimondása mindannyiszor doxologikus karakterrel bír. A doxológia: Isten dicsőítése, az öröm felkiáltása, az Isten országa elővételezésének bizonyítéka; ahogy például a Magnificat a Krisztus Szűz Mária méhében való fogantatásának megkérdőjelezhetetlen jele. Nem test és vér szerinti inventio egy ötletre, vagy conceptio egy gyermek fogantatására, hanem az isteni Lélek ihletése nyomán megfogant új ember Isten dicsőségét hirdető hangja ebben a világban, az Ige koszmos\t teremtő hatalmával művészi formába öltözve. A hitvallás ismeretének ez az első, esztétikai karaktert hordozó művészi megnyilatkozása válik később reflektív módon elméleti és gyakorlati tudássá.29 Nyilvánvaló, hogy ez csak akkor lehetséges, ha nemcsak a kauzál-lineális céllal rendelkező tudati, hanem ahogy GREGORY BATESON hangsúlyozza, a teljes intellektus úgynevezett szisztémikus ökonómiájában az érzéki és akarati tényezők is részt vesznek a hitvallás istenélményében.30 AMBROSIUS egyik himnusza is erről beszél: „os, lingua, mens, sensus, vigor / confessionem personent (Száj, nyelv, ész, érzék és erő / zengjen hitvalló éneket).”31 Érzelem nélkül ugyanis nincs reagálás az isteni megszólításra; érzelem nélkül nincs viszontszeretet, sem dicsőítés, sem himnusz. AUGUSTINUS megfogalmazásában a hit kezdete a lelki szemlélésnek azon állapota, amelyben „a boldog és tökéletes szív a kibeszélhetetlen szépséget ismeri föl.”32 A hitvallás tehát az inventio értelmében érzéki fogantatásé, következésképpen esz}étikai élménnyel rendelkezik.

A hitvallásnak csak egyik, noha legfontosabb része az inventio, a felismerés; a másik részét sem hagyhatjuk figyelmen kívül, amely az előbbivel egyidejű intentio, a hitvalló szándék.33 Míg a felismerés, mint említettük, Isten lényének és tettének feltalálása, megvilágosodása és formába öntése; addig a szándék az akaratnak ez a motivációja, hogy ezután e felismerés szerint akarok élni, valamint hogy az istenélményt és istenismeretet megosszam gyermekeimmel, szeretteimmel, a következő generációval, sőt közkinccsé tegyem az egész világ számára. Az inventio, a felismerés a fogantatásnak az a passzív pillanata, amikor a Lélek tetszést képez és azt tudatosan

29 U.o. Ahogy Pannenberg utal rá idézett művében, Barth is eszkhatológikus koncepáóval közelít a hitvallás létrejöttének kérdéséhez. Lásd: Karl Barth i.m. 256. p. „Ahogyan magát Isten igéjét hihetjük és hinnünk kell, úgy vagyunk felszólítva arra, mint az igében való hitünk, mint a lehetőségünk terén is, B°gy felismerjük azt; illetve hogy felismerhetősége, a forma verbi létezése (Vorhandensein!) az emberi sötétéség mélyén, szívünk tenebrae-jében Krisztus jelenvalóságává legyen számunkra. A hit eseménye a hitt ige jelenvalóságának eseménye az emberben, az ember eggyéválása vele...”

30 Gregory Bateson: Steps to an Ecology of Mind (1972), Ökologie des Geistes (1981) idézi: Hézser Gábor: MIÉRT? Rendszerszemlélet és lelkigondozói gyakorlat. Budapest, 1996, 21. p. Az abszolút igazság tekintetében a feltételnélküli tudatosság Pannenberg szerint, csak szubjektív engagement kényszereként lehetséges, amelynek színtere az emberi szív, ami már nem racionálisan, hanem csakis pszichológiailag magyarázható. Lásd: W. Pannenberg i.m. 57. p.

31 Nunc, Sancte, nobis, Spiritus. Ford. Farkasfalvy Dénes. In Himnuszok. Válogatás a Római breviárium himnuszaiból. Budapest, 1984, 138-139. p.

32 Nicene and Post-Nicene Fathers of the Christian Church. Vol.3. Grand Rapids, 1956, 238.p.

33 A homologia magyarázatában a Kittel Teológiai Szótár is kettősségre utal: egyrészt a hitvallás gyülekezeti választ jelent Isten cselekedetére, másrészt nyilvánosság előtti bizonyságtételt; valamint ebben a válaszban egy különleges lehetőség nyílik a köszönetnyilvánításra és az Isten dicsőítésére. In Gerhard Kittel (hrsg.): Theologisches Wörterbuch zum Neuen Testament. Stuttgart, 1966, 5.kötet, 215-216. p.

90 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/1