Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Békési Sándor: Hit, hitvallás és egyéb tabutémák

ókori eszméjével a hit és a hitvallás mélyebb értelmére utal. A conceptio per aurem azt jelenti, hogy a hit nem bizonyos ismeretek utáni belátás eredménye, hanem a teljes intellektust igénybevevő felismerésé. Azé a felismerésé, amely az ember elvakultságát teljesen legyőzve, egész életére nézve hitében meggyőződéses látóvá teszi. A hitvallás tehát első renden inventio, amelynek értelme annak a felismerésre utal, ami már születése óta ott rejtőzött az ember istenképűsége mélyén, s most egyszercsak felta- láltatik, nyilvánvalóvá, világossá válik számára; nevezetesen a benne nyomot hagyott és vele kapcsolatba került Isten ismerszik meg.* 25 A hitvallás alatt azért nem szabad csupán puszta credendák, formulák, káték felmondását érteni, mert benne a szemtől szembe önmagát megmutató Isten felismerésének nyilvános elismerését kell látnunk.26 A conceptio per aurem elve azt hangsúlyozza, hogy ez a felismerés a Lélek általi illuminatio, a belső látás magvetése (testimonium Spiritus Sancti internum), amely a Logosz természetes-logikus közegébe, az intellektusba ágyazódik és ezáltal a hit hallásból valósága feltétlenül biztos ismeretet (certa notitia) jelent. Ahhoz azonban, hogy biztos ismeret legyen az í/fogadott hit tárgya (fide iám acceptis), meg kell előzze a beíogadott hit érintettsége (fide iám conceptis). Az intellectus fidei munkája, mely formát és erőt ad a hit tudásához, már az affectusfidei tapasztalatából fogant.27

Ez a tudás egyrészt Isten lényegének és személyének, másrészt az emberen és az emberben végbevitt tettének ismeretét foglalja magába. Ezen összetett ismeret nem a világban található föl, hanem a világot magába foglaló Isten önkijelentéséből bomlik ki az intellektus méhében és válik biztos tudássá az ember számára. A kijelentés ugyan a világnak, de nem a világ bál szól hozzánk, hanem a conceptio per aurem értelmében Isten önátadásából. WOLFHART PANNENBERG a hit megfogalmazásának és kimondásának egyetlen lehetőségét a tudományos-elméleti környezetben abban látja, hogy noha az isteni igazságról szóló határozott állítás magánál Istennél van, a hívő számára azonban ez az isteni igazság prolépsfis^ vagyis az esz- khaton elővételezése által kapható meg.28 Ezalatt azt érti, hogy a hitvalló ezen elő- vételezést utólag Jézus Krisztus történetében fogalmazza meg. Az Isten és ember

Hit, hitvallás és egyéb tabutémák

Budapest, 1995, 5. p.: „Ezért is fontos emlékezni arra, hogy a szó [a hitvallás] gyökerénél egy cselekvés áll és a fogalom verbális és nem nominális jellegű.”

25 Heinrich Ott: Die Antwort des Glaubens. Systematische Theologie in 50 Artikeln. Stuttgart, Berlin, 1972, 33. p.; Karl Barth: Kirchliche Dogmatik i.m. 241. 249. p.; O. Cullmann: i.m. 45. p. „...minden hitvallás dogmatikai magvának felismerése a Krisztusban való hit.”

26 Handbuch der Dogmen-und Theologiegeschichte i.m. 87. p.

27 R. Bultmann i.m. 318-319. p.; Németh Pál: Református teológiai gondolkodásunk elvi kérdései. Corinqui- etum. Budapest, 1997, 11-13. p., A hit esztétikájához lásd még: Pierangelo Sequeri: L’estro di Dió. Milano, 2000, 32-34. p.

28 Wolfhart Pannenberg: Systematische Theologie. Band 1. Göttingen, 1988, 66. p. „Az a próbálkozása, miszerint a keresztyén tanítás koherenciája és ezzel a világ egysége is történetét és jövőbeli beteljesedését Isten egységének kifejeződéseként gondolja el, magának az isteni igazság koherenciájának utánvétele és előlegezése. Olyan megelőlegezésekben érhetők tetten, melyek az eszkhatonprolépssqs- ét Jézus Krisztus történetében utánvételezik, és amelyek Istenre való tekintettel doxológiai funkcióval bírnak. Az igazság fölötti döntés magánál Istennél van. Ez végül Isten országának beteljesedésével teremtésében eltűnik, és ideiglenesen Isten Lelkének meggyőző hatása által az ember szívébe jut.”; Eberhard Jüngel: Nihil divinitatis, ubi non fides. ZThK, 86 (1989) 211-212. p. A cikkben egyébként Jüngel épp az általa idézett pro/éps^is^-elmélete miatt bírálja Pannenberget.; A keresztyén hit eszkhatologikus tapasztalatként való megvilágítását lásd még: Heinz Robert Schlette: Der Christ und die Erfahrung des Schönen. In Johann Baptist Metz (hrsg): Weltverständnis im Glauben. Mainz, 1965, 93-98. p.

2011/1 SÁROSPATAKI FÜZETEK 89