Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rogerson, John W.: Sajátos ószövetségi teológia - Kulturális emlékezet, kommunikáció és embernek lenni
újabb szempontok alakítják, jelen esetben azok, amelyek számára a nyelvészet és recepciókritika modern tanulmányozása szolgál alapul. Ezeket a szempontokat figyelembe véve, e jelenlegi munka nyíltan beismeri, hogy felépítését az határozza meg, ami a szerzőt foglalkoztatja és érdekli. írója olyan aktív anglikán pap, akinek hite mai formájában sokat köszönhet a modern lutheri német teológiának. A szerző ezen felül humanista és szociális érzelmű is, s ez az oka annak, hogy a munka folyamán olyan írók kerülnek említésre, mint például Bloch, Benjamin, Adornó, Horkheimer és Habermas. A tárgyalt kérdéseket szubjektiven rendszereztem: nem közvetlenül az Ószövetségből merített témák, hanem a szerző intellektuális vonzódása és a jelenlegi világ(ok) embereinek szorult helyzetére történő reflexiói alapján. A munka Bultmannal együtt feltételezi, hogy az Ószövetségnek van valami mondanivalója a mai világ(ok) számára, amikor azokat a problémákat kutatja, melyekkel ezeknek a korszakoknak kell szembenézniük. Ez nem jelenti azt, hogy az Ószövetséget úgy kellene magyarázni, mintha nem létezne olyasmi, amit bibliai kutatásnak nevezünk. Ellenkezőleg! Ez olyan tudományos írás lesz, mely során az ószövetségi szövegek feldolgozása és ismertetése kritikai kutatás segítségével történik, a témavezetést ugyanakkor az határozza meg, ahogyan ma egy ember a minket körülvevő világot, világkorszakokat látja. A mű nem fogja elnyerni azok tetszését, akik a radikális ortodoxia vagy a neo-barthiánus reformátori teológia9 mellett kötelezték el magukat, sőt a kánoni kritika követőiét sem. Ha ennek léteznek mintái, akkor azok a tizenkilencedik századból valók Wilhelm Vatke és W. M. L. de Wette megfogalmazásában. Ők mindketten elég bátrak voltak ahhoz, hogy az Ószövetséget hegeli és post-kanti nézőpontból, vagyis filozófiájuk felől közelítsék meg.10 11 Az alábbi megállapítás tehető, amelyben van is egy kevés igazság: az a teológia, amely kizárólag nem Isten lényegével és a világgal foglalkozik, nem érdemli meg a teológia nevet. Friedrich Schiller Wallenstein tábora című darabjára való utalással reagálnék erre. A mű egy háromrészes drámai költemény első része, mely a tragikus sorsú hadvezérről szól, aki a katolikusok oldalán áll a harmincéves háborúban Európában.11 A szín Wallenstein tábora Csehországban (hatalmának bázisa) abban a korban, amikor a katolikus urak utolsó mentsvárként tekintenek erre a kétes hírű tábornokra a protestáns svéd uralkodó, Gustav Adolf szemmel láthatóan megállíthatadan katonai sikere árnyékában. A táborban Wallenstein soha nem lép színre, mégis ő az, aki távollétében is jelen van. Az ő személyisége, valamint az hatja és járja át a darab minden részét, ahogy követői különbözőképpen ítélik meg. Ez a mostani munkám olyan dilemmákkal foglalkozik, melyek a modern emberi exisztencia szerRogerson, John W. 9 Amint ezt B. Brock-nál is látjuk: Singing the Ethos of God: On the Place of Christian Ethics in Scripture. Grand Rapids. Eerdmans 2007. 10 Vatke-val kapcsolatban lásd a következő tanulmányomat: What is Religion? The Challenge of Wilhelm Vatke‘s Biblische Theologie, in: C. Bultmann, W. Dietrich és C. Levin (eds). Vergegenwärtigung des Alten Testaments. Beiträge zur biblischen Hermeneutik. Festschrift für Rudolf Smend zum 70. Geburtstag. Göttigen. Vandenhoeck & Ruprecht 2002. 272-284. De Wette-hez lásd a következő tanulmányomat: W. M. L. de Wette 96 -120. 11 F. Schiller: Wallensteins Lager, in: Sämtliche Werke. Darmstadt. Wissenschaftliche Buchgesellschaft 1981. vol. 2. 275-311. Lásd még Schiller írását a harmincéves háborúról: Geschichte des Dreißigjährigen Kriegs, in: Sämtliche Werke, vol. 4. 363-745 84 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/1
