Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rogerson, John W.: Sajátos ószövetségi teológia - Kulturális emlékezet, kommunikáció és embernek lenni

Rogerson, John w.

óta eltelt időszakban az ókori Izrael történelmének tudományos megítélése olyan radikális irányba mozdult el, melynek következtében Noth munkája határozottan konzervatívnak tűnik! A ’minimalistának’ nevezett kutatók kételkednek abban, hogy olyan nagyon sokat megtudhatunk az ókori Izrael fogság előtti korszakáról (azaz a Kr. előtti 587-et megelőző korról), míg még az ilyen ’maximalisták’ is, mint például W. G. Dever felhagytak mindennemű kísérletezéssel arra vonatkozóan, hogy az ősatyákkal és a kivonulással kezdjék el rekonstruálásukat.

Ennek hatása az ószövetségi teológiák megírására Bultmann „vagy-vagy” teóriája első alternatívájának határozott igazolása volt: a bibliai szövegeket a múltbeli vallásos meggyőződések rekonstruálásának forrásaiként kellene használnunk. Ennek jó példái a következő művek: R. Albertz Izrael vallásának története vagy E. Gerstenberger Az Ószövetség teológiái. Ezek az alkotások azonban az ókori Izrael története szüntelen változó rekonstruálásának ugyanúgy ki vannak téve, mint bármely más tanulmány, ugyanakkor mégsem jelenthetjük ki azt, hogy nem kellene ilyen munkát végezni.

E jelen könyvben nem riadunk vissza attól a nehézségtől, hogy igazoljuk Bultmann második alternatíváját, jóllehet módosított formájában: a rekonstrukciónak a bibliai szövegek mai világban történő értelmezését kellene szolgálnia. De hogyan kellene ezt tenni? Azt a fenyegető szakadékot, mely a Biblia világát minden bizonynyal elválasztja a mi világunktól/világainktól,2 arra a nélkülözhetetlen területre való koncentrálás hidalta át, melyet a modern magyarázók és magyarázatok végeztek el, amikor bibliai szövegeket értelmeztek.

Ez a modern tevékenység egyetlen területet sem hagy érintetlenül az értelmezés folyamatában. A modern kutatás határozza meg azoknak a bibliai szövegeknek a formáit és változatait, melyek értelmezésre kerülnek. Az Ószövetség esetében a kutatók — bár a hagyományos, középkori héber szövegből dolgoznak — nem vonakodnak attól, hogy a megalapozott tudományos feltételezés módszerével megváltoztassák, kijavítsák ott, ahol azt romlottnak látják, akár az ókori fordítások tanúbizonysága alapján, vagy ahol az hiányzik.3

Az Újszövetség tanulmányozása még határozottabban bizonyítja ezt a problémát. Az „Újszövetség”, melyet kutatók tanulmányoznak, és amely modern európai nyelvekre való fordítások alapja, teljesen modern, eklektikus tudományos alkotás. Ez ellentétben áll azzal, ami a keresztyénség történelme folyamán túlnyomórészt történt, amikor is a nyomtatás feltalálása előtt az egyházaknak megvoltak a maguk saját helyi szövegei. Még a nyomtatás feltalálása után is az, ami mint „hiteles szöveg” megjelent, a recepción és az egyházakban történő használaton alapult, nem pedig a tudományos rekonstrukción.4 Visszatérve az Ószövetséghez, a modern for2 Jól szemlélteti ezt Mark Brett: Biblical Criticism in Crisis? The Impact of the Canonical Approach

on Old Testament Studies. Cambridge. Cambridge University Press 1991. 86-100.

3 Ennek a módszernek korai és befolyásos úttörője volt a tizennyolcadik században C. F. Houbigant. Lásd a következő tanulmányomat: Charles-Francois Houbigant: His Background, Work and Importance for Lowth. in: Jarick (ed.). Sacred Conjectures: The Context and Legacy of Robert Lowth and Jean Astruc. London. T. & T. Clark International 2007. 83-92.

4 Lásd D. Parker: The New Testament, in: J. W. Rogerson (ed.). The Oxford Illustrated History of

the Bible. Oxford. Oxford University Press 2001. 110-133. tanulmányát, aki a 133. oldalon megjegyzi, hogy az Újszövetség görög szövegének egy G. D. Kilpatrick által készített alapvető kiadását

82 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/1