Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Schreiber-Kovács Gergely: A reformáció Lengyelországban
SCH RE IBER-KOVÁCS GERGELY ság megjavításáért”65 szállt síkra. Ezért a katolikus propagandában nem találjuk meg ezt az érvet. Ugyanakkor az egyszerű katolikus hívőket is nehéz volt megnyerni az ellenreformációs mozgalomhoz. Ugyanis a többségük alapvetően toleráns volt a más vallásúakkal szemben. Az Európában lezajló vallásháborúknak is megvolt a hatásuk a lengyel közvéleményre, ezt természetesen a katolikus egyház is felismerte, és a belső harcok, az esetleges vallásháború elkerülése érdekében szofisztikáltabb módszerekhez folyamodott. A jezsuitákkal megerősödő katolikus egyház célja az volt, hogy visszaállítsa a pápa tekintélyét anélkül, hogy megsértené a nép nemzeti érzelmeit, szem előtt tartva az emberi jogokat és az erkölcsi értékeket, melyeket a reformáció egy bizonyos szinten már visszavonhatatlanul kiharcolt. Ennek érdekében elsősorban iskolák és új templomok alapítására helyezték a hangsúlyt, politikai munkásságuk csak a század végén vesz nagyobb lendületet. Mivel elsősorban az ifjúsággal kerültek kapcsolatba, jól tudták érvényesíteni eszközeiket annak fanatizálására. így már röviddel érkezésük után megkezdődtek országszerte a protestánsok elleni támadások. A lengyel protestantizmus számára a katolikus egyházzal szembeni védekezés szempontjából is fordulópontot jelentett a már említett 1565-ös szakadás. Nemcsak azért, mert a vezető teológusok egy jelentős részének a Szentírásról alkotott képe kibékíthetetlen ellentétekhez vezetett az addig egységes egyházon belül, hanem azért, mert az új egyház radikális tézisei — mint fent említettem — fegyverré váltak a katolikus egyház támogatóinak kezében. A katolikus propaganda és a pamfletírók nem tettek különbséget a protestantizmus különböző ágainak ostorozásában. Számukra az látszott a legjobb taktikának, ha az egyház radikalizálódását egyértelműen az összes felekezet elleni támadásaikban felhasználják. Ebben a helyzetben a kálvinista, a luteránus és a Cseh Testvéreknek66 nevezett gyülekezet két- frontos harcban állt. Egyfelől megpróbálták felvenni a harcot az ariánus egyház ellen, másfelől pedig igyekeztek megnyerni maguknak azokat a híveket, akik a katolikus egyház nyomására az ariánusok radikális nézetei alapján ítélték meg őket is. Ennek a kétoldalú nyomásnak köszönhetően a fent említett három felekezet 1570- ben Sandomierzben megegyezett egymással arról, hogy elhatárolódnak az ariánus „szektától”. A kálvinisták részéről tevékeny szerepet vállalt a megegyezés előkészítésében Krzysztof Trecy, az egyik első nagyhatású kálvinista vezető a kis-lengyelor- szági gyülekezetben.67 Ez a „fraterna coniunctio”68 tudatta a katolikus egyházzal, hogy nem lehet egy lapon említeni e három egyházat és az ariánusokat. Illetve kiemelte a felekezetek közötti megegyezés fontosságát, mely az ország egysége érdekében elengedhetetlen. A megegyezés keretében elfogadták az úgynevezett Confessio Sandomiriensist, melyet a fent említett Krzysztof Trecy dolgozott ki.69 65 Utalás a mozgalom fő teoretikusának, Andrzej Frycz-Modrzewskinek azonos című művére. (De Republico emendanda) 66 1548 és 1551 között tömegesen Lengyelországba vándorló vallási felekezet, amely a huszita háborúk után a volt táborita hívőket gyűjtötte össze. 67 CZUBEK, ]atr. Krzysztof Trecy — Przywódca kalwinów malopolskich. In: KOT, Stanislaw (Szerk): Reformacja w Posce - Olgán Towarzystwa do Badania Dziejów Reformacji w Polsce. r. I. Warszawa, 1921. 68 „testvéri megegyezés”, idézi: TAZBIR 2: 55. p. 69 uo. 56. p. 74 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/1
