Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Schreiber-Kovács Gergely: A reformáció Lengyelországban

Sch re i B e R- kovács Gergely

lélegzetvételű munka keretében lehetne maradéktalan, így dolgozatomban igyekszem kiemelni bizonyos források, forráscsoportok jelentőségét. Gondolok itt a már említett varsói konföderációra, az Articuli Henricianira, illetve az erdélyi országgyűlés határozataira (1557, 1564,1568).

A téma feltárása előtt elengedhetetlen néhány fontos fogalom és értelmezés tisztázása. Az egyik ilyen az időszak értelmezése. Lengyelországban igen rövid időn belül megjelentek a reformáció képviselői, és az 1520-as évekre már az új tanok gyors terjedéséről lehet beszélni, így ezt az időpontot tekintem a vizsgált időszak kezdetének. Reformáció alatt a továbbiakban a szűkebb értelemben vett protestáns reformációt érjük. A katolikus reformációt és az ún. radikális reformációt minden esetben megkülönböztetem ettől.2 A 16-17. századi Európában a reformációval párhuzamosan megkezdődött a katolikus egyházon belül egy belső megújító folyamat — a szakirodalom katolikus reformnak (egyes esetekben katolikus reformációnak) nevezi —, amely céljai közé felvette a reformáció és a reformált egyházak — e fogalmakra a későbbiekben kitérek — visszaszorítását, felszámolását.3 Ez a folyamat, melyet a történettudomány ellenreformációnak nevez, Európa különböző területein különböző intenzitással és különböző idő alatt ment végbe.4 A dolgozatom témájául választott területen a 17. század 70-es éveire lezárul az ellenreformáció legintenzívebb szakasza. Ezért a tárgyalt időszak is ezekkel az évekkel zárni.

Miután meghatároztuk az időt, időzzünk el egy kicsit a helynél. A fenűekben következetesen Lengyelországról beszéltem, ám ezzel az elnevezéssel korszakunkban vajmi keveset találkozhatott az ember. Mégis manapság nem meglepő, hogy egy olyan fogalommal írunk le egy területet, melynek értelmezése jóval a tárgyalt korszak után alakult ki. Kutatásaim során a lengyel nyelvű szakirodalomban is sűrűn találkoztam a Lengyelország terminussal (például Janusz Tazbir: Vxfortnaga ív Volsce, vagy a Stanislaw Kot szerkesztésében 1921-ben elinduló „Reformaga ív Volsce” című folyóirat, és számos más történeti mű címében)5. A III. (Nagy) Káz- mér (1333-1370) által egyesített lengyel területekhez a 14. században egy óriási kiterjedésű és soknemzetiségű államalakulat kapcsolódott, mégpedig perszonálunió útján, melyből éppen korszakunkban reálunióvá alakuló kapcsolat lett. Ez a terület a Litván Nagyfejedelemség, melynek uralkodója Jagelló (lengyelül Jagiello) Ulászló 1385. augusztus 14-én a Krewóban aláírt egyezmény értelmében feleségül vehette a Lengyel Királyság koronás uralkodóját, a 10 éves Anjou Hedviget (Nagy Lajos

2 Az ilyen értelemben vett protestáns reformációnak alapvetően három irányzatát különbözteti meg a

tudomány: a lutheri és a kálvini alapokon nyugvót és az antitrinitarizmust, mely ugyan az előző kettőből, de önálló irányzattá, és egyes területekenként eltérő egyházakká fejlődött ki. Lásd: McGRATH, E. Alister. Bevezetés a keresztény teológiába. Osiris Kiadó, Bp. 1995. ill.: CHADWICK, Owen-, A reformáció. Osiris Kiadó, Bp. 1997.

3 McGRATH, E. Allster, i.m. 71-75. pp.

4 uo.

5 A felsorolt művek címében a „Polsce” szó a Polska=Lengyelország főnév ragozott alakja.

60 SÁROSPATAKI FÜZETEK 201 1/1