Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 4. szám - KÖZLEMÉNY - Szatmári Emília: Bibliaiskola és laikus kántorképző Sárospatakon 1949-51 között

Dr. Szabó Ernő professzor úr, kérem,

Hogyha meghallgatná ez egyszer beszédem... Nem szolmizálva lesz, de nem is dó kulcsban, Csak úgy egyszerűen szedegettem sorba. Zenésítve nincsen, annyira nem vagyunk,

De reméljük, egyszer addig is eljutunk.

A kezdet már megvan, eddig eljutottunk,

Miért tanár úrra hálával gondolunk.

De e sok jót mégsem tudjuk meghálálni,

Mert még nem tudunk oly szépen ritmizálni. Köszönő sorunknak az egyetlen célja,

Hogy tanár úr felé hálánk tolmácsolja.

Szavaink elején prelúdium nincs még,

Pedig nagyon sokat rágódtunk e kincsért. Kérjük, bocsássa meg nekünk ezt a hibát, Prelúdium helyett mondunk egy két lá-lát.

Sok zenei műszót megragadt az agyunk,

Hogy el ne felejtsük, egy párat elmondunk: Homofon, polifon, pentaton, ritmika És nem utolsó sorban melizmadka.

Volna még tán egy pár, de többet nem mondok, Félek, sok szavammal unalmat csinálok.

Ezt hát félbe hagyom, beszédemhez fogok,

Sok fáradtságért köszönetét mondok Tanár úrnak, miért e jót velünk tette,

Hogy a dót, szót és lát fejünkbe verte,

Hogy hasznosítsuk otthon e sok kincset,

Tanár úr minden tanácsa erre emlékeztet. Gyakorlunk szaporán, hűséggel kitartva Ahogy ezt tanár úr Bachról is elmondta.

Mi is művészek lehetünk,

Ha kellő időben kellő helyre ütünk.

Ezzel tanár úrhoz szavainkat zárjuk,

Életére Isten áldását kívánjuk.

Koncz professzor úrról hadd szóljon krónikánk, O tőle is nagy sok jót megtanulánk.

Minden tanításról itt most nem szólhatunk,

A sok közül egyet mégis kiragadunk:

Kínai képírást nagyon megtanultuk,

Melyért felejteni őt soha nem fogjuk.

[...]

Hadd mondjuk még el azt a dicséretére,

Szíve biz’ rácáfolt a kemény nevére:

Néki énekelünk teljes életünkkel.

152 Sárospataki Füzetek 2011/4