Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 4. szám - KÖZLEMÉNY - Szatmári Emília: Bibliaiskola és laikus kántorképző Sárospatakon 1949-51 között
Szatmári Emília Tanulóköröket vezettek: Bárdos Zoltán, Bojtor István, Béres Balázs, Nemesik Pál, Tariska Jenő, Kotsis István, Tímár Pál, Orosz Imre, Szondy Péter, Kulcsár István, Marczell Ilma, Hubay Margit. Harmonium gyakorlóknál a fenűeken kívül állandóan részt vett, ill. a leánygyakorlókat vezette: Csonka Júlia. A zenei tárgyak állandó korrepetálója, az énekkar tanítója mind a két tanfolyamon Csősz Lajos teológus volt. Tantárgyakban tapasztalt előrehaladás Egyik tanfolyamon sem kívántak meg semmilyen előképzettséget. A jelentkezők egy része már működő „laikus”, többnyire zeneileg képzetlen kántorokból tevődött össze. Egy-két kivétellel teljesen kezdő harmóniumosok voltak, akik sokszor itt ültek először hangszerhez. Azok, akik a tanfolyam előtt is tanultak már zenét, többnyire szakember segítsége nélkül, helytelenül tanultak (rossz ujjrend, hibás ritmika stb.) az új énekeskönyv dallamai közül is csak keveset vagy semmit nem ismertek. A már ismert dallamokat is helytelen ritmussal, sokszor dallambeli hibákkal énekelték. Több olyan résztvevő volt, aki itt látott először új énekeskönyvet. A ritmikus zsoltárokat csak nagyon kevés hallgató ismerte, azok is csak néhányat. Mindkét tanfolyamon 50 körük zsoltárdallamot, közel 60 dicséretdallamot sikerült átvenni. A tanfolyamok hangszeres játék programja is a legelemibb gyakorlatoktól indult: harmóniumozásnál megtanítani olyan alapvető ismereteket, mint kéztartás, billentés, ujjrend, kilépés az öt hang terjedelemből stb. A tanfolyam végére az egészen kezdők is eljutottak odáig, hogy az ének dallamát két kézzel uniszónó tudták játszani. A kapott elméleti és gyakorlati bevezetés után további előhaladásukat az otthoni állandó gyakorlás biztosíthatta. A délelőtti zenei tárgyú előadások egyénenkénti feldolgozása harmonium-, illetve énekgyakorlókon történt. Minden hakgató zeneértő teológusok állandó jelenléte mellett naponta fél- egy órát gyakorolt harmóniumon. Délutánonként öt tanulókörben (1-1 tanulókör létszáma 8-10 fő) teológusok, illetve teológák vezetésével a délelőtt átvett zeneelmélet, énekgyakorlat, egyházi ének dallamokat ismét átvették, és abból egyénenként is beszámoltak. A tanfolyam hakgatói megszerették a ritmikus zsoltárokat; az addig helytelenül ismert és énekelt dicséret-dallamokat helyesen megtanulták, így azzal a reménységgel engedték őket haza a tanárok a gyülekezetekbe, hogy az új énekeskönyv dallamait helyesen fogják tudni megtanítani. Mindkét tanfolyam végén a teológiai karból alakított bizottság előtt tettek záróvizsgát a tanfolyam résztvevői ó- és újszövetségi ismeretből, továbbá énekből, egyházi énekből és zenéből. A zenei tárgyakból osztályzatot is kaptak, de azt a bizonyítványban nem tüntették fel. Mindkét tanfolyamon egy-egy hallgató vizsgázott kitűnőre, az elsőn Taba Sándor, a másodikon Király Anikó. A bibliai tárgyakból is mindenki kellő készültségről tett bizonyságot. Osztályzatot azért nem kaptak, „mert az előadások anyagának elmélyítéséhez hosszabb időre van szükség”57. 57 Jelentés, 1951. március, SRKL Kdd. IV. 4. 144 Sárospataki Füzetek 2011/4
