Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 4. szám - KÖZLEMÉNY - Szatmári Emília: Bibliaiskola és laikus kántorképző Sárospatakon 1949-51 között
Szatmári Emília tem a Tanács Elnökét ebben az ügyben, s hivatkoztam a szabad vallásgyakorlatra. Azt felelte, nekik gyűléseken azt mondják, hogy az Alkotmány életbe lépése óta fejlődés állott be, s mindaz ami vallási dolog, ellensége a kommunizmusnak. így ő nem mondja, hogy ne menjen az illető tanfolyamra, de neki jelenteni kell a községből való eltávozását, s esetleg ki lesz téve annak, hogy behívják katonának a tanfolyamról, mint besorozott ifjút. Sajnálom, hogy kis gyülekezetünk így nem tud kántort nevelni jelenleg a nép egyik fiából, de reméljük lesz még erre alkalom.”41 A hallgatók zenei előképzettségét tekintve is színesebbnek mondható a kép. Voltak néhányan magasabban képzettek, mint például a tanítóképzőt végzettek, vagy az a jelentkező, aki zenei gimnáziumból kívánt részt venni a tanfolyamon. Az általános helyzet azonban nem ez volt. Azok a gyülekezeti tagok jelentkeztek a tanfolyamra, akik a néhány éve állami iskolába állást vállaló kántorok helyébe léptek sokszor egyszerűen „szárazkántorsággal”, vagy éppen csak „egy ujjal petyegtek”... Az ibrányi gyülekezet is „... elküldi kántorát, Kulcsár István parasztifjút, aki már 4 hónapja szárazkántor egyházunknál.”42 Nemesbikkről négyen is jelentkeztek a tanfolyamra, de „kántor még egyik sem volt és harmóniumozni sem tud egyik sem, mert az egy ujjal való petyegtetés még nem tudás.”43 Sárbogárdról pedig olyan 50 éves presbiter érkezett, aki „citerán tanulta meg az új énekek jó részét”44. Igriciből olyan fiatalember érkezett Sárospatakra, aki nemcsak, hogy zenét nem tanult, de még a faluja határát sem hagyta el mindaddig. „.. .véglegesen kijelentem, hogy a kán- torelőképző tanfolyamra gyülekezetünk Vankucz Karoly ifjút küldi. Szeretettel kérlek mind Téged, mind pedig Zoltán bácsit, hogy az első napokban különös szeretettel vegyétek körül ezt a tenyeres-talpas falusi fiút, aki még soha az atyai háztól távol nem volt. Akinek különös zenei talentumai nincsenek, de van szolgálni akaró nemes szíve. [...] Én ismerem kitartását és szorgalmát. Jó reménységeink lehetnek felőle.. ,”45 A tanfolyamok után készült jelentések is arról beszélnek, hogy általában zeneileg képzetlenül érkeztek a hallgatók a tanfolyamra, és a háromhetes tanfolyam sem volt elegendő arra, hogy mindazt elsajátítsák, ami egy kántori szolgálathoz szükséges. Ezért a Kollégium már 1950 januárjában azt tervezte, hogy további képzéseket, a legjobbak számára pedig felsőfokú tanfolyamot is szerveznek majd a leendő gyülekezeti kántorok részére. „A bibliatanfolyamok dolga azóta sokoldalúan fejlődik és jó reménységgel vagyok a felsőfokú tanfolyamok kérdésében is.”46 Középfokú Bibliai- és énektanfolyamok Az első középfokú bibliai- és énektanfolyamokat az 1949. esztendő végén szervezte meg a Tiszáninneni Református Egyházkerület Sárospatakon. Ezek 1949 novemberétől 1950 márciusáig sorban egymás után így következtek: 1. november 21-től december 10-ig; 2. december 12-től december 22-ig, majd 1950. január 9-től 19-ig; 41 Nagybózsva, SRKL Kdd. IV. 4. « Ibrány, SRKL Kdd. IV. 4. « Nemesbikk, SRKL Kdd. IV. 4. 44 Sárbogárd, SRKL Kdd. IV. 4. « Igrici, SRKL Kdd. IV. 4. 46 Szabó Sándor levele, SRKL Kdd. IV. 4. 138 Sárospataki füzetek 2011/4
