Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 4. szám - KÖZLEMÉNY - Szatmári Emília: Bibliaiskola és laikus kántorképző Sárospatakon 1949-51 között

SZATMÁRI EMÍLIA

szeretettel kérünk anyagi segélyt. [...] Egyházunk pedig — mivel az állam műemlék templomunknak 60 napon belül villámhárítóval való felszerelését (3000 Ft) rendelte el — jelenleg az általam felajánlott kántori tiszteletdíjon (60 Ft) felül nem tud többet fizetni. A természetbenieket Kiss János beviszi. így 50 Ft-os kedvezményt kérünk. ”25Vagy:„... kérem, hogy a részvételi díj megfizetésénél bizonyos kedvezményt méltóztassanak nyújtani. [...] A részvételi díj megfizetésére ők képtelenek, mert nagyon nehéz körülmények között élnek. Ezért lehetőleg nyújtsatok neki valami kedvezményt. Én az asszonykor tagjait fogom felkérni, hogy a szükségeseket adjuk össze részére, és hiszem, hogy ez eredménnyel is fog járni.”26

Nagy áldozatot vállaltak a gyülekezetek, amikor egy vagy több tagjukat is delegálták valamely tanfolyamra, de természetesen maguk a tanulni szándékozó egyháztagok is komoly áldozatot hoztak, amikor Patakra jelentkeztek. „Elek József vagyontalan árva [...] gyermek, foglalkozására nézve cipész. Törekvő, magát képző fiatalember. Zeneileg tehetséges, megtanulta a harmóniumon való játszást, és kb. két év óta istentiszteleteinken ő játszik a harmóniumon és vezeti az éneklést pusztán egyháza iránti szeretetből, díjazást nem kérve vagy várva. [...] Szegény, mert cipész foglalkozásából csak nyomorúságosán tud élni. Egyházszeretete viszonzásául küldjük őt a tanfolyamra, s a költségeket egyházunk viseli.”27 „Tudunk olyan gyülekezetekről, amelyek a résztvevőknek házi áhítatokon, közösségi összejöveteleken begyült vagy gyűjtendő adományokból adnak segítséget.”28 Néhány eset az egyéni nagy áldozatvállalásokra: „Faragó Lajos nagy áldozatot hoz akkor, amikor három hétig a munkahelyét elhagyja, és háromheti keresetét elveszti. Kicsiny, alig 350 fős gyülekezetünk őt ezért kárpótolni nem tudja. Arra kérem az Igazgatóságot, hogy adjon meg néki minden lehető támogatást - anyagi támogatást -, ha én idehaza valamit össze tudok részére szedni, azt inkább elveszített keresetének pótlására szeretném fordítani. [...] mert két gyermekkel idehaza maradó római katolikus vallású felesége nem a legszívesebben engedte férjét a vasút helyett a tanfolyamra.”29 „Győrfi Miklóst kántorelőképzőre nem vették most fel, pedig ezért munkahelyét hagyta ott. Kérjük felvételét!”30 „...március 1-én kezdődő kántor előképző tanfolyamra a február 8-ra már fel nem vett Szűcs Dezsőt mindenképpen felvenni méltóztassék. Kántor nélküli kis gyülekezetünk ügye ezt nagyon indokolja. Hiheteden sok nehézség volt ennek a gyári munkás testvérnek február 8-ra szabadságot szereznie. Nagyon nehéz volt aztán visszatáncolni. Most március 1-re próbáljuk meg még egyszer őt a gyárból kiemelni. Nagyon szomorú csalódás lenne, ha éppen egyházi vonalon lenne akadálya annak, hogy gyülekezetünk képzett kántorhoz jusson.”31

És ahol a lelkipásztorok is meghozták a maguk áldozatát e vonatkozásban: „Tekintettel arra, hogy szegény fiú, harangozónak gyermeke, a magam szűkre korlátozott lehetőségeimhez képest segíteni fogom az anyagiak terén - az egyházközség nem tudja segíteni. Ha lesz rá mód, már én kérem Zoltán Bátyámat, hogy a

25 Báj, SRKL Kdd. IV. 4.

26 Ragály, SRKL Kdd. IV. 4.

27 Mezőkövesd, SRKL Kdd. IV. 4.

28 A Sárospataki Református Teológiai Akadémia körlevele, SRKL Kdd. IV. 4.

29 Hejőbába, SRKL Kdd. IV. 4.

30 Dédes, SRKL Kdd. IV. 4.

31 Pesthidegkút, SRKL Kdd. IV. 4.

136 Sárospataki Füzetek2011/4