Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 4. szám - KÖZLEMÉNY - Keresztes Hajnalka: Zwingli liturgiája
Keresztes Hajnalka 1535. „Christenlich Ordnung und bruech der kilchen Zürich” — így idézi régiesen könyvében Fendt a Rendtartás címét. Amikor erről a liturgiáról ír, az alábbi különbségeket sorolja fel: a. ) A „Fürbittegebet” előtt áll: „Gnade, Friede und Barmherzigkeit des allmächtigen Gottes sei %u allen Zeiten mit uns armen Sündern. Amen. ” b. ) Miatyánk — Ave Maria-val, mint az inkarnációra való megemlékezéssel, amely a bűnvallás után még egyszer következik. c. ) Vasárnaponként a Tízparancsolatot felolvasták, munkanapokon egy imádság hangzott el és az Apostolicum A Miatyánk a prédikáció után, valamint az Ave Maria, a Credo ezen a helyen, középkori módon szerepelnek. A Tízparancsolat a katolikus istentiszteletbe csak a 15. században a gyónás kedvéért vétetik fel a prédikációs liturgiába. Pásztor János liturgiáról szóló könyvében szintén említést tesz ezekről a változásokról.20 2. Úrvacsorái istentisztelet W. Köhler munkájában utal arra, hogy Zwingli sákramentumokkal kapcsolatos szemlélete bonyolult fejlődésen ment keresztül.21 Jól illusztrálja ezt a folyamatot Zwinglinek Thomas Wyttenbach tanárához írt levele 1523. június 15-én. Ebben különösen feltűnő az a felfogása, hogy az úrvacsorái jegyek abból a célból adattak a hívőknek, hogy a hit gyengeségeit erősítsék.22 A levél további részében arról van szó, hogy minden, amit egy hívő keresztyénnek tudnia kell, hogy létezni tudjon, az isteni lélek belső megvilágosításán alapul. A hívő ember azonban — Zwingli dualisztikus értelmezésében — a test és lélek kozmikus antagonizmusában él, és nem tud a belső megvilágosodás az isteni lélek által érvényesülni. A test burkának leplében az a veszély fenyeget, hogy nehezen tud felszínre törni a Lélek, ezért kell a belső megvilágosodáson keresztül munkálkodó hitet kívülről látható jegyekkel támogatni, hogy így bizonyos és örvendező legyen. Ilyen segédeszközök a kenyér és a bor.23 A homeopátiából vett példával szemlélteti az úrvacsora! jegyek hatását. A „hasonló a hasonlóval” gyógyítható. Két testi, látható, anyagi substancia, mint a kenyér és a bor a károkat, sérüléseket — melyek éppen az ember testi mivoltából nőttek ki — megszűnteti. A különbség a homeopátia és az úrvacsora között Zwinglinél nem a „szer”-ben rejlik, hanem a közvetlenül munkálkodó isteni Lélekben. A külső eszközök csak támogató és másodlagos hatással bírnak: csak jelek, amelyek az embert a belső szellemi, lelki eseményben bizonyossá és örvendezővé teszik. Mindebből magától értetődik, hogy a kenyér és bor elemeinek önmagukban saját hatóerejük nincs. Semmivel nem járulnak hozzá ahhoz, amit a Lélek az ember belsejében teremt. Egy másik hasonlatot alkalmazva: úgy működnek az úrvacsorái jegyek, mint a nagyítóüveg, amely — csak az összetört, testiség leplén át kívülre jutó — a belső, lelki 20 1. m. 134. p. 21 W. Köhler: Zwingli und Luther, Ihr Streit über das Abendmahl nach seinen politischen undreligiö- sen Beziehungen, Band I. 1924. 22 Christof Gestrich: Zwingli als Theologe, Glaube und Geist Zürcher Reformator, Zwingli Verlag Zürich, 1967. Studien zur Dogmengeschichte und systematischen Theologie Band 20. 27. p. 23 I. m. 28. p. 74 Sárospataki füzetek 2011/4
