Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kónya Péter: Szlovák reformátusok a 17-18. században
KÓNYA PÉTER Szatmár, Ugocsa és Torna). Háromban ezek közül nagyobb vagy kisebb számú szlovák lakosság élt, amely szintén elsajátította Kálvin János tanítását.3 Ebben a tekintetben megjegyezhető, hogy a kálvinizmus a korabeli Magyarországon más nemzetiségekre is hatott, és a Dunántúlon, Baranya vármegye területén több szlovén református gyülekezet jött létre.4 Ugyanakkor még a 18. században is éltek szlovén reformátusok a Dráva és a Száva között.5 Más nemzetiségűek között a kálvinizmus a földesúri jog alapján terjedt el. így a 17. század első felében, rendszerint az erdélyi fejedelmek kezdeményezésére, az ortodox románok között gyakorolták a missziós tevékenységet a református prédikátorok. így jöttek létre a román református gyülekezetek Fogaras, Bihar és Záránd vármegyében.6 Természetesen ezeknek az egyházaknak a többsége az ellenreformáció alatt megszűnt. Hasonló módon jöttek létre a ruszin református gyülekezetek a Rákócziak kezdeményezéséből a munkácsi uradalomban, s valószínűleg a Drugethek akaratából a homonnai uradalomban, Zemplén vármegyében. Természetesen az ortodox lakosság nem őszintén azonosulhatott a kálvinizmus sál, amelyet idegen vallásként fogadott, és az első alkalommal, az ellenreformáció idején visszajött régi egyházához. Ezeknek a ruszin református parókiáknak az állapotát ugyanis jól mutatják a megmaradt egyházlátogatási jegyzőkönyvek. Valószínűleg már a századfordulón ezekben a „református” ruszin falvakban a még református templomokat azok az ortodox hívők használták, akik elutasították a prédikátorokat. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek ugyanis több helyen arról írnak, hogy „a templom tele van orosz zászlókkal és bálványokkal”.7 Néhol, mint pl. Izbugyahosszúmezőn, még meg is támadták, sőt meg is ölték a református lelkészt.8 Valószínű, hogy eredetileg több ilyen ruszin vagy félruszin (szlovák-ruszin) gyülekezet volt a homonnai uradalomban, s többségük már a Drugeth György áttérése után megszűnt. Az uradalom területén mind a ruszin, mind a szlovák gyülekezetek többnyire már a 17. század első felében rekatolizáltak. Ez azonban nem egyszer erőszakosan történt, mint Lyubissén, ahol 1652-ben nem állt már a templom, mert a zsoldosok felgyújtották, és csak a templomi tárgyakat őrizte meg a prédikátor.9 A szlovák református gyülekezetek Annak ellenére, hogy a szlovák református gyülekezetek többsége túlexponált fekvése miatt és más okokból a rekatolizálás alatt megszűnt, voltak, akik túlélték a kedvezőtlen korszakot, és a 18. század végéig maradtak meg vagy máig is léteznek. Természetesen a 16. század végén és a következő század elején lényegesen nagyobb számban léteztek a szlovák református gyülekezetek. 3 Gömör vármegye északi részén élő szlovákok a bányavárosi lutheri egyházak hatáskörében maradtak. 4 LAMPE, Adolf: Historia Ecclesiae Reformatae. Utrecht, 1728. 5 CSAJI, Pál: Rákóczi András 1752. évi szlovák zsoltárfordítása XVlI-XVlll. századi szlovák, cseh egyházpolitikának keretében. Budapest 1954. Rkp. Sárospataki Református Kollégium Könyvtára, s. 10. 6 TAMAS, Edit (ed.): Erdély és Patak fejedelemasszpnya, Hórántfjy Zsuzsanna I. Sárospatak: Sárospataki Rákóczi Múzeum 2000. CSÁJI, Pál: i. m.., 10.1. 7 DIENES Dénes (ed.): Református egyház-látogatási jegyzőkönyvek 16-17. század, Osiris, Budapest,, 2001., s. 256. 8 Uo„ 257-258.1. 9 Uo., 254.1. 40 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/4
