Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Doedens, Jacob J. T.: ígéretre hangolt remény - Messiási ígéretek és ezek beteljesedése

Jézus feltámadására úgy tekint, hogy ez a legvégső bizonyíték, amivel maga Isten mondja ki, hogy Jézus a Messiás.) Istennek a Messiásról szóló kinyilatkoztatása volt a döntő próba arról, hogy megtalálták-e az igazit vagy sem. A Salamon bölcsessége könyvében lehetett találni a tesztkérdést: „Mert ha igaz az Isten fia, akkor az Isten pártjára kel, és kiszabadítja ellenségei kezéből”(Bölcs 2,18). A keresztnél a zsidók azt gondolták, hogy Jézus megbukott ezen a teszten: „Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.” (Mt 27,42—43).

O’Neill amellett, hogy rámutat arra, hogy a Második Templom korában meglevő messiási váradalmak alapján azt lehet mondani — ennek mindenki tudatában volt—, nehéz feladat lenne felismerni a Messiást, még egy érdekes hipotézissel jön elő.

Azt állítja, létezett a zsidósságon belül egy szabály a Messiásról, hogy senki nem mondhatta magáról, ő a Messiás.28 Sajnos ezt a ‘szabályt’ vagy ‘törvényt’ csak az Újszövetség alapján véli felfedezni. De maga a gondolat túl érdekes ahhoz, hogy ne játsszunk el vele egy kicsit. Hiszen, ha ez tényleg egy íradan szabály lett volna, sok dolgot lehetne ezzel megmagyarázni.

Az ‘Isten Fia’ kifejezés egy messiási cím volt, ami kiderül a qumráni irodalomból is.29 Ha a Messiás azt nem mondhatta magáról, hogy ő az Isten Fia, vagyis a Messiás, akkor másként kellene olvasnunk a Jn 19,7-ben elhangzott történetet: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát.” Ez O’Neill hipotézise szerint nem azt jelenti, hogy Jézust vádolták isten- káromlással, hanem azt, hogy ő magáról mondta, ő a Messiás, ami nem volt szabad.30 Ugyanígy kellene értelmezni a kereszten lévő, ‘a zsidók királya’ feliratot. Pilátus ezzel gúnyolódóan mondta: Nézzétek meg, itt a ti Messiásotok. De a zsidók azért kérik ennek a feliratnak a javítását, mert ők azt az üzenetet szerették volna, hogy ‘ez történik azzal, aki a Messiásnak mondja magát’.31

Ugyanazt a gondolatot találja O’Neill a Zsidókhoz írt levélben: „Ugyanúgy a Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: ‘Az én fiam vagy, ma nemzettelek téged’ (Zsid 5,5).”32

Ezt a hipotézist, hogy nem volt szabad a Messiásnak megmondani, hogy ő a Messiás, talán még nem is kell feltételeznünk. Hiszen ez normális emberi körülmények között mindig így van, hogy inkább a Messiás tanításából és a tetteiből váljon nyilvánvalóvá, hogy ő tényleg a Messiás. Itt a szavak önmagukban elég keveset jeÍGÉRETRE HANGOLT REMÉNY - MESSIÁSI ÍGÉRETEKÉS EZEK BETELJESEDÉSE

28 O’Neill, 48-54. V.ö. David Wenham, Paul: Follower of Jesus or Founder of Christianity? (Grand Rapids, Mich.: Eerdmans, 1995), 109: “. . . Jesus himself accepted the designation (Messiah) but used the concept cautiously, even sometimes secretively, probably because of the sort of nationalism popularly associated with it, perhaps because of a Jewish tradition that the Messiah would not proclaim his own identity, and also because his understanding of his own role, as well as of the kingdom, was much bigger than that of his contemporaries.”

29 4Q246, szöveg és angol fordítás: Florentino García Martinez, Eibert J. C. Tigchelaar, The Dead Sea Scrolls: Study Edition, vol. 1 (1Q1MQ273) (Leiden, Brill, 1997), 492-495.

30 De ld. Jn 5,18, ahol a Jézus elleni vád éppen az, hogy egyenlővé tette magát az Istennel (tou 9c6u taou eautóv trotüv).

31 O’Neill, 49.

32 O’Neill, 53.

2011/4 SÁROSPATAKI FÜZETEK 33