Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 3. szám - Rácsok András: Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza. Egy vallásfelekezet fenomenológiai és szótériológiai bemutatása - Mormonok a XX-XXI. században

RÁCSOK ANDRÁS

hatalmas luxusautóval vártak. Megszégyenítő volt az a gondosság és vendégszeretet, amivel végigvezettek a központon, s bemutattak minden kollégájuknak. A központ nem nagy, egy-két irodából, szálláshelyből és tantermekből áll. A tantermek is missziós célt szolgálnak, ingyenes nyelviskolát hirdetnek meg bennük, ahol maguk a misszionáriusok gyakorolnak a diákokkal, remélve, hogy közösségükben „ragad” valaki. Jellemző egyébként, hogy az oktatás tananyagában sok a keresztyén vonás, ének és erkölcsi érték.

Beszélgetésünkben sok kérdést tettem fel a legfurcsább mormon dogmákról (többnejűség, Isten nőneműsége, négerek stb.), melyekre folyamatosan azt a választ kaptam, hogy ezek régi dogmák, de nem jelennek meg a mindennapi vallásgyakorlatban. Ami a lényeges, az benne van a Mormon könyvében és a Bibliában. Kaptam tőlük Mormon könyvét is, s felajánlották, hogy segítenek annak tanulmányozásában, ha kérdésem lenne, keressem fel őket nyugodtan. Elmondták, hogy a könyv olvasása ne úgy történjen, mint egy regénynél, csak úgy van értelme, ha tényleg meg akarom érteni, ezért előtte és utána is próbáljak meg imádkozni, hogy Isten nyissa fel az értelmemet, hogy megértsem azt, amit olvasok. Kérdeztem őket a munkájukról. Általában kettesével dolgoznak, és két évre érkeznek egy-egy idegen országba. Itt-tartózkodásukat vagy a család vagy ők maguk finanszírozzák meg úgy, hogy előtte dolgoznak érte. A kettes csoport úgy épül fel, hogy van egy „senior”, akinek van már itt töltött tapasztalata, általában egy éve tartózkodik az országban. A másik tulajdonképpen egy évig tanulgat a senior mellett, ő szinte alig szólt a beszélgetésekben is. A következő évben, amikor a senior hazamegy, a másik lesz egy újonnan érkezettnek a seniora.

Ideérkezésüket hosszas, minimum 3 hónapos felkészülés előzi meg, amikor az adott ország nyelvét sajátítják el, melyet meglepően jól beszélnek. Többször ajánlottam, hogy beszélgethetünk angolul is, de ők ragaszkodtak a saját anyanyelvemhez. A felkészülési időszakban tanulmányozzák a célország történelmét, gazdasági helyzetét, politikai struktúráját is. Az „én misszionáriusaim” például meglepően jól tájékozottak voltak az átkos 40 év által okozott társadalmi problémákról. Okét például egy Magyarországról elszármazott készítette fel. Beszélgetésünk végén felajánlották, hogy imádkoznak értem, és megkérdezték, hogy kereshetnek-e majd telefonon, s ha igen milyen napokon, vagy milyen időpontokban nem zavarnának. Rövid kapcsolatunk ideje alatt egyáltalán nem éreztem a „jehovás” tolakodást és rámenős- séget, s mikor a tantételeink különbözősége került terítékre, hangsúlyozták, hogy Jézus Krisztus áldozata és ismerete a lényeg. Sok pontján a beszélgetésnek megdőlni láttam dolgozatom azon megállapítását, mely szerint a mormonok nem keresztyén felekezet, azonban óvatosabb megállapításra kell jutnunk, hiszen tantételeik alapján egyértelműen nem sorolhatjuk őket a keresztyén felekezetek közé. Álláspontomat tehát továbbra is fenntartom, azonban nyitottnak kell lenni a közöttük jelentkező pozitív változások meglátására. Dolgozatom és értékelésem alapja az írás: „Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jé^us Krisztus. M^t pedig hogy ki mit épít erre alapra:. ..as^a nap fogja világossá tenni, mivel tűdben jelenik meg és

akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá les% és hogy kinek mit ér a munkája, agt a tű% fogja kipróbálni. ” (1 Kor 3,11-13).

72 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/3