Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 3. szám - Rácsok András: Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza. Egy vallásfelekezet fenomenológiai és szótériológiai bemutatása - Szathmáry Sándor: Előszó
SZATHMÁRY SÁNDOR Előszó R ácsok András 2007-ben tette le a lelkészi vizsgáját Sárospatakon, ahol én a vizsgabizottságnak tagja voltam. Dolgozatát, melyet ebben a számban olvashatunk, értékeltem, bíráltam és minősítettem. Igen értékesnek tartottam, és a legmagasabb minősítést írtam rá. Már akkor jeleztem azt, hogy dolgozatát alkalmasnak tartom a publikálásra. Miért tettem ezt a javaslatot? Egyrészt azért, mert a mormon vallási közösségről senki nem írt eddig protestáns oldalról értékelő munkát, vagyis akik szeretnének vallástörténeti és felekezettörténeti szinten tájékozódni, azok csak a nemzetközi irodalomban találnak megfelelő könyveket ehhez. Márpedig amilyen mértékben nőnek ezek a vallási mozgalmak, kis közösségek, szükséges, hogy legyen áttekintésünk mindenekelőtt fenomenológiailag arról, ami a tájékozódásunkat megkönnyíti. Szükséges, hogy lássuk az értékét a vallási közösségnek, és az értékskálánkon el tudjuk helyezni. Ez a dolgozat nagyon alapos áttekintést nyújt, és segít a vallásközösségek térképén helyük kijelölésében és megtalálásában. Ez azonban csak az egyik oldala a kérdésnek. A másik oldal pedig maga az értékelés. Pál apostol azt írja: „.. .mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok.” (IThessz 5,21). El vagyunk tehát kötelezve, hogy a vallásos jelenségeket vizsgálatnak vessük alá, és értékeljük. Ami belőle jó, azt használjuk fel, és ami benne rossz, azt utasítsuk el. Ezt a vizsgálatot végzi el helyettünk Rácsok András lelkész testvérünk nagy odaadással és akribiával. Elatalmas nemzetközi irodalmat kutat át ehhez, és személyesen elindul, hogy e közösség belső köreibe hatolva az írás mérlegére tegye azt, amit lát és hall. Ehhez nemcsak nagy odaadás és szorgalom kellett, hanem valami ennél több. Pál apostol, amikor a lelki ajándékokról beszél, akkor a sok ajándék közül egy különös és figyelem reméltó ajándékra figyelhetünk fel. Ezt olvassuk: „...van, aki a lelkek megkülönböztetését kapta” (lKor 12,10). Sokat írtak azóta erről a különös lelki ajándékról, és nagyon fontos, hogy világosan lássuk ennek a lényegét. Az emberi lélek különösen érzékeny és hatalmas felfogóképességgel rendelkezik. De Pál ennek veszélyeit is látja. Az emberi lélek maga kevés arra, hogy az Isten Lelkének a dolgait megvizsgálja. Ezért Isten a maga Leikéből adott nekünk, hogy képesek legyünk szellemi világának a körében értékes vizsgálatokat végezni, és a szükséges ítéletekre eljutni. Ezt írja: „Mipedig nem e világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Miket, hogy megismerjük mindaz}, amit Isten ajándékozott nekünk” (lKor 2,12). Majd így folytatja: „az Isten Mikének a dolgait csak lelki módon lehet megítélni” (lKor 2,14). Lelki és lelki jelenségek között tehát különbséget kell tenni. Ezek a jelenségek lehetnek az emberi lélek körébe tartozó megnyilvánulások, vagy lehetnek magának a Szendéleknek a közlései. Ezeket néha igen nehéz szétválasztani. A Sátán a dolgokat összekuszálja, hogy az ember a káoszban eltévedjen. Schubert Pisztráng című dalának nagyszerű gondolata az, hogy a horgász a tisztán 2011/3 SÁROSPATAKI FÜZETEK 7
