Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - BÁLÁM TÖRTÉNETE - Beszélgetés egy emberről, aki a gonoszság jutalmát kedvelte

bálám története

az, hogy a betlehemi és a golgotái események óta szabad nekünk ezt az igét olvasni, hogy látom őt most, szemlélem őt közel.

Annak lesz igazán karácsonya, aki látja őt most. Senki nem ment meg a kárhozattól, ha azt mondom, valamikor találkoztam Jézussal, valamikor tudtam imádkozni. Az sem szabadulás, ha azt mondom, holnap vagy a jövő héten levetem a lelkem láncait. Az Istenben való élet első feltétele, amikor a gyülekezetben felujjongok a boldog felismerésben, hogy itt van Isten köztünk! Itt van, megbocsát, átölel. Nem ér semmit egy istentisztelet, ha az atyafiak nem hiszik, és nem érzik, hogy itt van Isten köztük, és azért hívta egybe őket, mert beszélni akar velük. Nem kifogás az, hogy nem lesz karácsonyom, mert nehéz napokat élünk. Karácsony éppen abban van, hogy egy elgyötört, reményvesztett világba száll alá az Isten Fia.

Az adventi emberekből akkor lesznek karácsonyi emberek, ha fel tudnak kiáltani, hogy látom őt közel! Olyan közel, hogy kezemmel elérhetem, életét elfogadhatom, szeretetét magamévá tehetem. Bálámnak igaza volt, amikor azt mondta, látom őt, de nem most, szemlélem őt, de nem közel. De mi már itt és most is megláthatjuk őt!

3) Végül: Isten szemével nézve Izraelre, az Isten népére kimondott áldások meg- semmisíthetedenek. Hiába jön Bálám azzal a feltett szándékkal, hogy megátkozza Izraelt, amikor Isten Lelke rászállt, csak áldani képes. Minél több kísérletet tett, íme, annál gazdagabban áradtak az áldások.

Az irodalomtörténész szemével nézve Bálám áldásai költői szépségükkel az izraelita irodalom gyöngyszemei. A hívő ember szemével nézve azonban az a meglepő bennük, hogy ezek az áldások nem tudnak Izraelről semmi árnyoldalt! Bálám csak azt látja, hogy Jahve milyen kegyelmesen vezérelte ezt a népet, a szövetség minden áldásával felruházta, a pogányok világának minden bűnétől megoltalmazta. Szóval nem tud Izraelről semmi rosszat. Mert mindig csak azt látja, hogy mit tett Isten. Ha azt is látná, mit művel Izrael, akkor Bálámnak igen sok átkoznivalója lett volna. De Isten népe abból él, amit Ura cselekedett. Erről pedig az ige tanítása az, hogy „megbánthatatlanok a% Isten ajándékai és a% ő elhívása” (Róm 11,29). Ugyanakkor Isten népének fogalma sem volt arról, ami a hegyeken lejátszódott. Talán éppen a sátraikban zúgolódtak, hogy miért kellett otthagyni Egyiptomot, és Isten mégsem engedi megátkozni a népét. Istennek lesz titokban egy s más mondanivalója a nép számára, de azt nem tűri, hogy valaki más emelje fel a szavát ellene.

Rendkívül fontos dolog ez. Mert nem az a kérdés, hogy mit gondol az ellenség Isten népéről, hanem az, hogy mit gondol Isten. Mások igen sok hibát láthatnak bennük, de Isten a Krisztus szépségében lát minket. A saját művét tekinti bennünk, és így egyetlen szeplőcskét sem lát azokon, akik az övéi.

Istennek ezt a módszerét ragyogóan szemlélteti Zakariás próféta könyvének 3. fejezete. Ott is megjelenik az ellenség, hogy Isten népének képviselőjével szembeszálljon. Mit felel a vádakra Isten? Megtisztítja, felöltözteti és megkoronázza azt, akit a Sátán el akart átkozni, úgy, hogy a Sátán elnémul. A szennyes ruhák eltűnnek, a tűzből kikapott üszögből tiszta süveggel ékes pap lett. Képessé lett arra, hogy az Úr tornácaiban járjon.

Az Énekek Énekében a vőlegény így beszél a menyasszonyról: Mindenestől szép vagy én mátkám, és semmi szeplő nincs benned (4,7). Pedig ha a menyasszony önmagáról beszél, csak így kiálthat fel: fekete vagyok” (1,5).

2011/2 Sárospatak.! Füzetek 215