Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Marjovszky Tibor: Salamon és a hangya
Salamon és a hangya egy másik.« A harmadikon pedig ez állt: »Vigyél tartalékot az útra, készíts ételt, amíg nappal van, mert nem maradsz [mindig] a földön,24 és halálod napját nem ismered.« [Salamon] kinyitotta az ajtót, belépett, és egy ülő szobrot látott. Ahogy nézte, úgy tűnt, mintha [a szobor] élne. Odament a szoborhoz egészen közel. A szobor felriadt, és nagy hangon kiáltozni kezdett: »Gyertek, pokolfaj zatok gyermekei, nézzétek, eljött Salamon, hogy kiirtson benneteket!« [A szobor] orrlyukaiból tűz és füst jött ki. Ekkor [a pokolfaj zatok] hangosan és keserűen kiáltoztak, és szörnyű zajt csaptak. Salamon felemelte a hangját, és így szólt: »Ijesztgettek engem? Nem tudjátok-e, hogy én Salamon vagyok, a király, aki uralkodik minden teremtményen, amelyet a Szent — áldott O! — teremtett?« Ha úgy tetszik nekem, megfenyítelek benneteket mindenféle fájdalmas [büntetéssel]. Ellenálltok-e még nekem? [Ekkor] Salamon kiejtette a kimondhatadan Nevet. Ebben a pillanatban mind elhallgattak, s egyik sem volt képes egy szót sem kiejteni. A szobrok mind ledőltek, a pokolfajzatok25 elmenekültek, és a Nagy Tengerbe vetették magukat, hogy Salamon kezébe ne jussanak. Salamon a szoborhoz ment, kivett egy ezüst táblát és láncot [annak] torkából, [a táblára] minden apró részlet fel volt jegyezve az épületből], [De a király] nem tudta elolvasni, ezért [nagyon] búslakodott. így szólt hadvezéreihez: »Hát nem ismeritek [ezt az írást]? Annyit fáradoztam, hogy eljussak ehhez a szoborhoz, megvan a tábla, s nem tudom, mi van felírva rá!« Elgondolkozott, s azt kérdezte [magában]: »Mit tegyek?« Felpillantott [és látott] egy ifjút jönni a puszta felől. [Az ifjú] Salamonhoz lépett, leborult előtte és ezt mondta: »Mi történt Salamon király, hogy búslakodsz?« [A király így felelt: »Emiatt a tábla miatt búslakodom, mert nem tudom, mit írtak rá fel.« Az ifjú így szólt [a királyhoz]: »Add ide és felolvasom Neked!« Amikor [még] otthon éltem, a Név — áldott legyen! — meglátta, hogy búslakodsz, s elküldött engem, hogy az írást felolvassam.« Salamon átadta neki a táblát. [Az ifjú a táblára] nézett, nézte és a rémülettől egy órán át néma maradt, [ezután] sírni kezdett, s ezt mondta Salamonnak: »Ami ide van írva az görögül [van], és ez áll rajta: Ezt mondom én, Sadan ben Aad: Uralkodtam ezerszer ezer városon, lovagoltam ezerszer ezer paripán, ezerszer ezer király volt az alattvalóm, megöltem ezerszer ezer hőst, de abban az órában, amikor a halál angyala eljött hozzám, tehetetlen voltam vele szemben. [Még] ez is fel van írva: Mindaz, aki olvassa ami itt áll, ne fáradozzon túlságosan ebben a világban, mert minden embernek meg kell halnia, s nem visz odaátra semmit, csak a jó [híré]t.« Salamon is [csak] ezért jött a világra. Minden igaz emlékezete legyen áldássá, ámen, legyen úgy!26 így végződik a hangya és Salamon király — béke vele! — története. Irodalom Ginsberg, Louis: The Legends of the Jem, IV. (digitális kiadás), Davka Corp., Chicago é.n. Jelűnek, Adolf: Bet ha-Midrasch, fünfter Theil, Dritte Auflage. Wahrmann Books, Jerusalem 1967. Simon, Róbert (ford.): Korán, Prométheusz könyvek 17., Helikon Kiadó, Budapest 1987. 24'mxn = n?7«n 25'umn = own 26 -p3N = jtn Vp, jdn 2011/1 Sárospataki Füzetek31
