Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - BÁLÁM TÖRTÉNETE - Beszélgetés egy emberről, aki a gonoszság jutalmát kedvelte

Bajusz Ferenc igehirdetései

lem egy másik helyre — mondta a prófétának —, ahonnan láthatod azt a népet. De csak a szélét láthatod, az egészet nem látod. Onnan rontsd meg őket (23,13)! A mágia számára fontos, hogy legalább egy részét láthassa Izrael népének.

Bálám engedett az unszolásnak. Átmentek az őrállók helyére, a Piszga tetejére és ott újra kezdődött minden élőről. Oltárépítés, égőáldozat, és Bálám újra otthagyta a királyt, mert 4lohím fogásra indult. Már nem mondja, hogy Jahvéval szeretne találkozni, hiszen akkor oda a jutalom. De a szentíró szerint megint Jahvéval találkozott. Megismédődött a korábbi jelenet. Az Úr adott igét Bálám szájába, hogy a szerint beszéljen (23,16). Amikor visszatért az oltárhoz, a király már gyanút fogott. Tudta, hogy Bálám nem valami ’“lohím-mai tárgyalt, hanem valakivel, aki erősebb, akinek Bálám kénytelen engedelmeskedni.

Mit mondott az Úr? Kérdezte Bálámtól. A szöveg pontosabban így fogalmaz, hogy mit mondott Jahve? Mondd meg már végre, hogy miért nem tudod megátkozni őket? Az újabb masai megmagyarázza a titkot:

„Hallgass rám Hálák, figyelj ide Cfippórfia!

Nem ember Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna.

Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít?

Áldásra kaptam parancsot,

S ha ő áld, meg nem másíthatom.

Nem látnak bajt Jákobban, nem látnak nyomorúságot Izraelben.

Nele van Istene, a£ Úr (Jahvel), királynak sfiiló ujjongás hangfik benne.

Isten hofia ki őket Egyiptomból, olyan a% ereje, mint a bölény szarva.

Nem fog varázslás Jákobon, sem a% igédet Izraelen.

Idejében megmondják Jákobnak,

Izraelnek, hogy mit tes% a% Isten.

E% a nép, mint nőstényorosfián kelföl, r mint hímorosfián emelkedik, föl, nem feksfik le, míg prédát nem es fik, és elejtettek vérét nem iss^a” (23,18-24).

Itt megint a héber szöveg a mondatok kulcsa, mivel Jahve neve helyett, mint a 23,8-ban is, itt is az „Él” istennév áll. A patriarchális korban ez volt az Isten neve. A rá való utalás arra emlékeztet, hogy Izraelt azért nem lehet megátkozni, mert Él már az ősatyák idejében megáldotta, és ennek az áldásnak be kell teljesednie (lMóz 18,17 k.; 28,14 k. stb.).8 Isten nem változtatja meg az ígéreteit, és ezért nem fog a varázslás Izraelen.

8 Ld. Pákozdy László Márton: i.m. 164.

210 Sárospataki füzetek. 2011/2