Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - BÁLÁM TÖRTÉNETE - Beszélgetés egy emberről, aki elhagyta az egyenes utat

Bajusz Ferenc igehirdetései

ról van szó, hogy a Bálám-orákulum szelleme, az a démon, akinek a segítségével Bálám jóslatokat mondott, ismerte Jahvét és tudta, hogy az Izraelen nyugvó áldás megváltoztathatatian. Üzleti jó hírük érdekében nem akarja, hogy a gazdája a nagyobb erejű Jahvéval szemben szégyenletesen alul maradjon, ezért azt tanácsolja neki, hogy maradjon otthon. A küldöttség így tért dolgavégezedenül haza.

A körülöttünk lévő láthatadan szellemi világban állandóan folyik ez a nagy párbaj a jó és a gonosz erők között. Az ember élete ott sodródik a két tábor között, és mind a két tábor hatásai állandóan sugároznak rá. Az a kérdés, kinek a szavára hallgatsz?

III. A pén^igé^ete (14-19)

Az első küldöttség tehát megszomorodott szívvel hazatért és jelentette a királynak, hogy „Bálám nem akart eljönni velünk” (14). A király úgy értelmezte a választ, hogy Bálám kibúvót keresett csupán, mert nagyobb megtiszteltetést és gazdagabb ajándékot szeretne kicsikarni tőle. Ezért szorult helyzetében újabb küldöttséggel próbálkozott. A Sátán ismeri a maga embereit és az árat is, amelyért megvásárolhatók.

Jézus megkísértésének a történetében azt olvassuk, hogy amikor Jézus legyőzte a Kísértőt, az csak egy időre hagyta el őt, később újra jelentkezett (Lk 4,13). Megtanulhatjuk ebből, hogy a Kísértővei folytatott harcban soha sincsen pihenő. Egy-egy győzelem után nem aludhatsz nyugodtan a párnán, hogy végre leszámoltam vele! A Kísértő mindig újra kezdi! Bálámnál is újra jelentkezik a király követei képében. Mert a világ nem tud semmit az istenfélő lelkiismeret megkötöttségéről. Azt hiszi, csupán rábeszélés kérdése a dolog: jobban kell tisztelni, gazdagabban meg kell ajándékozni, és akkor elérhető a cél.

Ha nagyon élesen akarnánk megfogalmazni, azt mondhatnánk, arról van szó, hogy az állam vezetői pénzért, tekintély és befolyás felajánlásával meg akarják venni a papság támogatását. Voltak a történelemben olyan idők, amikor az államnak szinte létfontosságú volt, hogy politikájával egyetértsen, és támogassa a papság. Jutalmul ezért az állam vagyonából óriási földbirtokok vándoroltak át az egyház kezére. A királyok aranya, a politikai befolyás meg a felkínált bársonyszék mindig nagy kísértés volt az egyház számára. Pénzért, méltóságért, ha kellett, sok mindent megáldottak vagy megátkoztak, szentesítettek vagy kiirtottak az egyházi emberek. Vajon megbocsátja-e ezt nekik Isten?

Azt olvassuk, hogy a király még több vezető embert küldött, az előzőeknél tekintélyesebbeket. Ezek még ékesszólóbban rajzolták Bálám előtt a végszükséget, és még nagyobb ígéreteket tettek a király nevében, hogy mindent megtesz, amit csak kíván, csak jöjjön már, és rontsa meg ezt a népet (15-17). Jézus megkísérlésénél ugyanígy beszélt a Sátán. Mindezt, amit csak látsz, neked adom, ha megteszed, amit kérek (v. ö. Mt 4,9).3

Bálám egy darabig ellenállt a kísértésnek. Azt mondta, nem hajlandó a világ minden kincséért sem elmenni. „Ha a király a há^át tele ezüsttel és arannyal adja is nekem, akkor sem vagyok hajlandó áthágni Úrnak, a% én Istenemnek parancsát” (18). De amint a követek tovább kérlelték, és talán úgy állították őt oda, mint a nemzet egyetlen szabadítóját, mikor a szívére kezdtek beszélni, hogy két ország is elpusztul, özvegyek, árvák fognak sírni mindenfelé, pedig az ő kezében ott van a segítség. Mi3 A Gonosz Jézusnak akarta adni a világot. Azt, ami egyébként is az övé (Mt 28,18-20).

204 Sárospataki füzetek 2011/2