Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - JÁKÓB TÖRTÉNETEK - Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem!
JÁKÓB-TÖRTÉNETEK tehetsz még? Az, hogy belekapaszkodsz a taszító kezébe. Mert ez az egyetlen, ami megtarthat! Jákob is abba a taszító kézbe kapaszkodott bele, amelyik azért jött, hogy számon kérje a múltját, a bűneit. A halálfélelem mozdulata ez, amelyik tudja, hogy valóban semmi más segítség nincsen. A győztes ismeretlen engedi, hogy a nyomorékká ütött ember halálfélelmében átkarolja őt, és az áldást megkapja. A bűneitől szabadulni akaró embernek sincsen semmi más lehetősége, mint átkarolni a keresztet, amit éppen azért ácsoltak a Golgotán, hogy megítélje a bűneinket. Mit tettél már az új életedért? A tusakodás az új élet negyedik titka. V. A. leleplezés Igénk utolsó, ötödik tanítása végül arra mutat rá, hogy ahhoz, hogy Jákobnak új élete legyen, le kell lepleznie önmagát. Amikor az ismeretlen megkérdezte tőle, „Mi a neved?” (28,28), Jákobnak nem bemutatkoznia, hanem vallani kellett. A név ennek a kornak a gondolkodása szerint az embert magát, igazi valóját, a jellemét jelentette. Aki megmondta a nevét, az kiszolgáltatta önmagát. Ezért kérdezte Jézus a gadarai megszállott gyógyítása történetében a démonokat: Mi a neved? Bevallják, Légió a nevem (Mk 5,9). Amikor történetünkben az ismereden azt kérdezte, hogy ki vagy, mi a neved, azt akarta megtudni, eljutott-e már Jákob önmaga megismerésére. Az én nevem Jákob. Ez a vallomás azt jelenti, igen, csaló vagyok, szélhámos és tolvaj, aki egy életre megloptam a bátyámat és becsaptam vak, öreg édesapámat. A nagypénteki eseményekkel arra akar rábírni bennünket Isten, hogy a kereszt világosságában belássuk, nagyok a mi bűneink, ha egy Ártatlannak kellett meghalni értük. Mert amikor Jákob maga nevezte nevén a bűnt, amely idáig kergette, ez Isten előtt teljes értékű bűnvallás volt. Ekkor hangzik el a feloldozás: „Nem Jákob lesz ezután a neved, hanem Izrael” (32,29). Az új névadás azt jelenti, a múlt le van zárva! Mai nyelven így mondanám, Jákob bűnbocsánatot kapott és új életet! Igen, ez a nagy kérdés, hogy megváltoztatható-e az ember? Történetünk a korabeli nyelven éppen ezt akarja elmondani, hogy Jákob, amikor új nevet kapott, legott új ember lett. A Biblia és a református teológia szerint, amikor az ember elnyeri Isten áldását, amikor megkapja Krisztusban bűneinek bocsánatát, akkor ingyen kegyelemből ajándékul kapja a megigazulást, és egyúttal az újjászületés csodájában is részesül. Egy új ember születik meg bennünk a Szentlélek által. Isten egy új, kibontakozó, engedelmes élet csiráját ülteti el bensőnkben, amely később tovább fejlődik a megszentelődés útján. Noha az újjászületés szó nem szerepel a textusunkban, sőt ebben a formában az Ószövetség nem is használja, nyilvánvaló, hogy Jákobnál erről van szó, ezt pecsételi meg az új név. Még csak annyit tegyünk hozzá, hogy ez a döntő találkozás az Úrral nem intéz el mindent egyszer s mindenkorra, mert az óember megöldöklésének és az új ember megelevenítésének a folyamata egész életünkön át tart. Ahogy Luther mondta: újra üljünk rá a megölt óemberünk sírjára, nehogy ismét feltámadjon, aztán nézzünk fel a golgotái keresztre, és a szívünk teljen meg hálaadással. Bűneink leleplezése, az óember megöldöklése, ez az új élet ötödik titka. De ne menj el addig a templomból, míg azt nem mondtad Istennek: „Nem bocsátiak el, míg meg nem áldasz engem!” Ezt tanítja Jákob története. így lehet mindnyájunknak új élete. Segítsen benne Isten! 2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 151
