Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - JÁKÓB TÖRTÉNETEK - Jákób a Jabbók révénél
JÁKÓB-TÖRTÉNETEK Az első találkozáskor szegény ember volt, minden elmaradt tőle, amit az élet adott. Szülői ház, szülői szeretet, biztos kenyér, aztán egy pálcával a kezében nekivágott a bizonytalan jövőnek. Mikor visszafelé jött, már gazdag ember lett. Sok nép volt vele. Nyájat hajtottak előtte, melyből hatszáz főnyit kiválaszthatott, hogy előre- küldje haragvó bátyja kiengesztelésére. Az első találkozáskor egyedül volt, magányos üldözött vándor, most nagy családja van, szolgahad veszi körül, egy nemzetség tekintélyes feje lett. Mindez azt mutatja, hogy Isten mindenkivel találkozni akar. Szegénnyel és gazdaggal, öreggel és fiatallal. Meggondolatlan ifjakkal éppúgy, mint az idős, meglett emberekkel, akik már úgy érzik, hogy az életük tüze lassan elhamvad. Isten találkozni akar azzal, aki egymagában jár, akit mindenki cserbenhagyott, vagy aki mindenkit elhagyott. Találkozni akar azzal is, akit mosolygó arcok vesznek körül, és olyan mozgalmas körülötte az élet, hogy legfeljebb éjjel tud csendben egyedül lenni Istennel. Mint Jákob, aki előreküldte a nyáját. Isten mindenkivel találkozni akar. Lehet, hogy vannak közöttünk, akiknek ez az üzenet nagyon kellemeden. Mert nem akarnak találkozni Istennel, hanem menekülni akarnak előle. Ezek hallják meg, hogy hiába menekülsz Isten elől. A 139. zsoltár írója bölcsen fogalmaz, amikor így szól: „Hová menjek a te lelked elől, és a te orcád elől hová fussak?" (7). Isten elől nem lehet elmenekülni. Útjába áll az embernek. Útjába állt Jákobnak, amikor Mezopotámiába ment, és akkor is, amikor onnan haza akart menni. Kerülgethetjük őt, bujkálhatunk előle egy életen át, behunyhatjuk a szemünket, befoghatjuk a fülünket, elhessegethetünk magunktól mindent, ami Istenre akar emlékeztetni, akkor is hiába van minden. Istent nem lehet elkerülni. Ha előbb nem, hát majd ott fenn kell találkoznunk az élő Istennel, akitől itt lent elmenekültünk. Ott fenn kell majd megállnunk az örök Bíró előtt. Jákobnak ez a két találkozása azt is megvilágosítja, hogy Isten mindenütt elébe tud állni az embernek. Mindkét találkozás helye a pusztaság. Nincs ott semmi, ami különösebben Istenre emlékeztemé. Nincs ott a szövetség ládája, a templom, az oltár körül forgolódó papság, zsoltárt zengő ünneplő néptömeg, mégis az élő Isten áll ott Jákob előtt. Isten mindenütt elibéd tud állni. Utunkba állhat most a templomajtóban, amikor ki akarunk menni, és azt mondja, nem lehet innen úgy távozni, ahogy idejöttünk. Lehet, hogy otthon csendes óránkban áll mellénk, vagy amikor valakinek a halálos ágya mellett kell megállni. Tehát hiába kerüljük Istent, hiába dobjuk tűzbe a Bibliánkat, hiába akarjuk kirázni fejünkből az imádságokat, melyeket gyermekkorban tanultunk meg. Isten mégis megtalál. Mert Isten keresi a bűnös embert. II. II. Istennel kell vívni Történetünk második üzenete az, hogy nem emberekkel, hanem Istennel kell megvívni a harcot az új életért. Jákob abban a téves elképzelésben élt, hogy a csalásai, a hamis meggazdagodása után eltelt már húsz esztendő, és ez elegendő arra, hogy fátylat borítson a múltjára, hogy mindenki elfelejtse, ami történt, és ő úgy kezdhet viselkedni, mintha semmi sem történt volna. Ekkor érte a szörnyű meglepetés, hogy húsz esztendő távolából is utolérik a bűnei. Ezsau nem felejtett. Hiába küldött neki engesztelő ajándékot, követei jelentették, hogy nagy sereggel közeledik, hogy bosszút álljon Jákobon. Jákob szívére ekkor rátelepedett a félelem. Az itt található héber „félelem” szónak nagyon érde2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 137
