Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - JÁKÓB TÖRTÉNETEK - Két találkozás Istennel

Bajusz Ferenc igehirdetései

hogy az Isten szerinti életnek ő az egyetlen akadálya. Nincs sürgősebb dolog, mint megszabadulni tőle és eltiporni, mint egy kártékony férget. Igen, a golgotái kereszt a legjobb bizonyíték arra, hogy az Úr volt ezen a helyen, és mi nem tudtuk azt.

2) Jákob második reakciója, hogy amikor felébredt, fogadalmat tett, mint minden

ókori keleti ember. „Valamit ads% nékem, annak tizedét neked adom” (28,22). Ez egy nagyon híres vers, mert néhány egyház ezen az alapon vezette be tagjai számára a kötelező tizedfizetést. Mi éppen az a generáció vagyunk, akik átélték azt az ideológiai harcot, hogy ki a tulajdonosa a Föld javainak. Az egyén-e, amint azt a magántulajdonra berendezett társadalom hirdeti, vagy a közösség, amint azt a köztulajdont megvalósító társadalmak tanítják. A Szentírás tanítása szerint minden testi és lelki jónak a tulajdonosa Isten, aki aztán ebből az ő roppant gazdagságából a teremtményeinek ajándékokat ad. Mindebből az következik, hogy mi minden javunkkal, egész életünkkel Isten tulajdonai vagyunk. Persze ha minden Istené, könnyen támad az a kísértés, hogy akkor semmit sem kell adni neki. Ezért rendeli az ige több helyen is a tizedfizetés kötelezettségét, mintegy jelképes kiábrázolását annak, hogy minekutána mindenünk Istené, sőt az övéi vagyunk, királyi joga elismeréséül, dicsőségének szolgálatára visszaadjuk a nékünk adott javak egy részét. Ezzel elismerjük, hogy minden javunkkal csak sáfárok vagyunk. Ezekből az Isten dicsőségére adott adományokból él az anyaszentegyház, támogatja a szűkölködő szegényeket, a beteg- gondozást és a tudomány hajlékait. Ezért kell ezt gyakorolnia minden keresztyénnek, nem zúgolódva, nem úgy, mint egy rákényszerített kényelmetlen adót, hanem szüntelenül emlékezve az apostol mondására: jókedvű adakozót szereti a^ Isten ” (2Kor 9,7).

3) A harmadik dolog, amit reggelre kelve Jákob tett, az az, hogy a kő vánkosát leöntötte olajjal, felállította a pusztában, és elnevezte Bételnek, ami magyarul azt jelenti: Isten háza. Ezzel megépült a földön az első templom.

Nézzük meg mi is a templom? Olyan hely, ahol elszakadok a világtól és Istennel találkozom. Igen, a Szentírás sokszor hangsúlyozza, hogy Isten nem lakik kézzel csinált templomokban, hiszen őt az egek egei sem fogadhatják be, nemhogy egy szűk kis hajlék. Hogy ő nem található sem a Garizim-hegyén, sem Jeruzsálemben, hanem, miután Lélek, lélekben és igazságban kell imádni őt (Jn 4,23-24). Mindez nem azt jelenti, hogy ne legyen egy hely, amit arra szántak, azért építettek, és arra a célra szenteltek, hogy ott az élő Istennel találkozzék az ember. Nem azért, mintha Isten csak ott volna, hanem azért, mert a templom elszigetel a világtól, csendesség vesz körül, megszabadulunk mindattól, ami megakadályoz, hogy Istennel találkozzunk. Nem lehet komolyan venni az embereknek azt a mondását, hogy én nem járok templomba, otthon imádkozom. Otthon is kell imádkozni, de otthon ezer egyebet is csinálunk, és mindaz elvonja a figyelmünket. A templomban semmi egyebet nem csinálunk, csak idejövünk azzal a szent vágyakozással, hogy Istennel találkozzunk.

A templomban azért találkozhatunk Istennel, mert itt az ő igéje zeng. Semmi egyéb nem hangzik, csak az ige. Itt nem nyomja el a világ zaja sem. Itt Isten beszél hozzánk, nevünkön szólít, rámutat arra, hogy mit tett értünk, és megkérdezi, hogy mit akarunk tenni őérte.

Nagy dolog, hogy a Tejúton minden csillag a maga útján menjen, nagy dolog, hogy tavasszal a természet virágba boruljon, nagy dolog, hogy az erdők madarai is

132 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/2