Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - JÁKÓB TÖRTÉNETEK - Két találkozás Istennel

Bajusz Ferenc igehirdetései

Nem tudjuk, hogy az öreg vak ember megbocsátotta-e már a csalást, vagy felismerte a történtekben Isten akaratát, mindenesetre tudva azt, hogy az áldás megmá- síthatadan, még egyszer megáldotta a hosszú út előtt álló fiát. )yA mindenható Isten áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg [...], adja neked Abrahám áldását [...] hogy örökség sierint bírjad a földet [...], amelyet Isten adott Abrahámnak” (28,3-4).

A bibliaolvasó embernek itt most a saját szüleikre kell gondolniuk. Hányszor nem mondtunk mi is igazat. Ok azonban, ha ez rosszul is esett nekik, továbbra is elhalmoztak a tanácsaikkal és szeretetükkel. Mennyivel inkább így van ez a mi mennyei Atyánkkal, akinek a szeretete mindent elfedez (lKor 13,7). Csak Ezsau nem érzett meg semmit a szülői szeretetből. Amikor azt látta, hogy a szülei biztos helyre mentik Jákobot a bosszúja elől, azzal bosszulta meg az apját és az anyját, hogy még egy kanaánita nőt vett feleségül (28,9).

I. A vándorút

Jákob tehát nekiindult egy olyan útnak, mintha ma valaki elhatározná, hogy gyalog elindul Párizsba. Alighogy leszállt az este, felkerekedett Beérsebában, a pusztában, a csillagos éjszakában. Mert a keleti ember, ha nagy útra ment, a nappali hőség miatt inkább éjszaka vándorolt. Gondoljunk a napkeleti bölcsekre, azokat is éjszaka egy csillag vezette (Lk 2,9). Attól való félelmében, hogy Ezsau majd üldözőbe veszi, letért a Hebronon, Bedehemen át vezető karavánútról, és kerülőutakon vándorolt tovább. Itt két tanítást vegyünk ki ennek kapcsán az igéből.

1) Látszólag úgy néz ki, hogy a vándorboton kívül nem visz magával semmit. A valóságban magával vitte azt, ami menekülésre kényszerítette. A bűneit. Azt, hogy becsapta a bátyját, és törvényes jussából kiforgatta. Azt, hogy hazudott jóhiszemű, vak apjának. Olvastam egyszer egy kisregényt. Ott azzal büntették a gyilkost, hogy a halottat leoldozhatadanul rákötözték a hátára, és úgy kellett vele mennie. Nem tudott megszabadulni tőle. Valahogy így van Jákobbal is. Menekül, de nem tudja elfelejteni, amit tett.

Az ember élete ott szokott megváltozni, amikor egyedül marad a bűneivel. Amikor világos lesz előtte, hogy mit szegett meg és mit mulasztott el Isten parancsolataiból. Figyeljétek meg, hogy az emberek mennyire menekülnek ettől a találkozástól. Beszélgetnek, szomszédolnak, szórakozni járnak, csak egy pillanatra ne maradjanak egyedül a lelkiismeretükkel, amely vádolja őket a cselekedeteik miatt. De a lelkiismeret-furdalástól ilyen ügyeskedésekkel nem lehet szabadulni.

2) Szóval a háta mögött a tisztázadan múlt, és előtte a bizonytalan jövendő. Ekkor jött a másik probléma, hogy el kell hagynia azt a földet, amelyről azt az ígéretet kapta, hogy majd ott „népek szolgálnak neked” (27,29). Hogyan részesül majd az áldásban, ha elhagyja azt a földet, amit Isten ígért neki és az utódainak? Az ókori keleti ember helyi istenekben hitt, akiknek a hatásköre csak a saját területükre terjedt ki. Az idegen föld már idegen istenek hatáskörébe tartozik. Gondoljunk Jónásra. O is azért ült egy Tarsisba menő hajóra, mert nem akarta vállalni a ninivei megbízatást. Azt hitte, hogyha a tengerre száll, kiszabadul Izrael Istene, Jahve hatalma alól. Jákob szívét is ez a kérdés szorongatja most: Vajon Abrahám Istene el tudja-e kísérni őt ezen a hosszú úton, és meg tudja-e védelmezni őt Izrael határain túl is?

128 Sárospataki füzetek 2011/2