Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ÁBRAHÁM-TÖRTÉNETEK - Hogyan pusztult el Somoda?
Nagy csodálattal szemlélem az angyalok éjszakai munkáját. Tudják, hogy az idő kevés, nemsokára szürkülni fog, a homokóra félelmetesen pereg, nekik pedig sietni- ök kell. Nézd az angyalokat, milyen forró a rábeszélésük, fáradhatadan a bizonyság- tételük, hogy tudnak könyörögni, lelkesíteni, biztatni, sietni, amikor menteni akarnak. Nézd az angyalokat, milyen drága nekik az a hat ember. Micsoda óriási felelősséget éreznek érettük. Mi lesz velük, ha nem tudják megmenteni őket? Mennyire el vannak keseredve a konokságuk miatt, hogy nem hallgatnak az igére, nem akarnak megmenekülni, és mégis milyen gyöngédek, türelmesek, szelídek hozzájuk, mint anya a beteg gyermekéhez. Ez az igehirdetés munkája a világban. Ez a misszió és az evangélium. Csak egy rövid éjszakánk van, s ezalatt kell véghezvinni a munkánkat, mert hajnalra késő lesz. Jaj nektek aluszékony, késedelmes, lusta pásztorok! Lehetséges-e, hogy fontosabb dolga akadjon, mint a lélek megmentése? Jaj nektek mellékfoglalkozást űző, vagyont gyűjtő, politizáló pásztorok! Lehetséges-e, hogy a mi mulasztásunk miatt érje kár azt a néhány drága lelket, akiket Isten ránk bízott, és tőlünk kéri számon? Jaj nektek, akik kíméletesek vagytok, és nem töritek rá az ajtót az égő házban aluvó testvérre! Jaj nektek, akik szellemesen vagy bölcsen társalogtok és nem juttok el a bizonyságtételig, csak amikor már besüt a hajnal az ablakon! Jaj nektek, akik gyávák vagytok, nem szórjátok le az asztalról a poharakat, nem üvöltőtök bele a muzsikába, nem vágjátok sarokba az arany bugyellárisokat! Jaj azoknak az angyaloknak, igehirdetőknek, akik ímmel-ámmal, tessék-lássék végzik a munkájukat! Nem is lehet ezt másképpen végrehajtani, csak úgy, ahogy az angyalok tették. Mikor már pirkadt, és nem volt rá más mód, megragadták Lótot és családját, s a szeretet szent erőszakosságával kiragadták a városból. „.. .Megragadták a férfiak a ke- %ét és a^ ő feleségének kesrft és két lánya kegét a% Úrnak iránta való irgalmából és kivitték őt és otthagyták a városon kívül” (16). Ez mutatja, hogy evangélizáció erőszaktétel nélkül nincsen, de mutatja azt is, hogy az igehirdetésnek csak akkor van foganatja, ha az átkaroló, felemelő szeretet jócselekedeteit tudjuk hozzáfűzni. Hányán vannak, akik betegek, nyomorultak vagy éppen eltévedtek, és nem hallják az igét. Vegyétek válla- tokra a kicsinyeket, az útszélen vérbe fagyva talált testvéreket! Angyalok, igehirdetők, egyház szolgái, vegyétek ölbe őket úgy, ahogy vannak, szennyesen, betegen, gondjaikkal, terheikkel, bűneikkel! Öleljétek át, és mentsétek meg őket! Jaj, milyen ráérősen csináljuk! VI. VI. Cóár >rA nap feljött a földre, amikor Uít Cóárba ért” (23). Cóár egy kis falu. Neve azt jelenti, kicsinység, csekélység. Néhány ház lehetett ott csupán, de pálmafákat lengetett a szél, szőlők pirultak a tőkén, s a kút mélyéből felcsobogott a víz. Lehet-e szebben ábrázolni azt a szigetet, ahová Isten mentő szeretete átvisz minket? Valaha ez a bárka volt, mely ott lebegett a vizek felett. Valaha ez tizenkét emberből állott, akik követték Jézust, bármerre ment. Mindig egy kis gyülekezet, nagyon egyszerű, szegényes viszonyok között. A világ ragyogó Sodomájával szemben parányi és félreeső oázis, de pálmáin drága gyümölcsök érnek, szőlőtőkéjéről édes bort szüretelhetsz, s közepében állandóan buzog az életnek vize. Az a közösség, amelybe átvisz az ige, az anyaszentegyház. Megmondatott róla, hogy a világ teremtésétől fogva a világ végéig Szendelke és igéje által egy kiváltképpen való gyülekezetét gyűjt egybe, azt ol120 Sárospataki füzetek 2011/2
