Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - ÁBRAHÁM-TÖRTÉNETEK - Hogyan pusztult el Somoda?

JÁKÓB-TÖRTÉNETEK

lyet, mivelhogy e%ek kiáltása nagyra nőtt az Úr előtt, s a% Úr küldött minket, hogy elveszítsük ez}«” (12-13). Amelyik pillanatban elhallgat az ige mint vád, megzendül mint ítélet.

Az angyalok szerepet változtattak. Az ítélet végrehajtóivá lettek. Valami statáriumszerű kegyedenség tette szörnyűvé Sodoma éjszakáját. Még tombol a bűn, de már megkezdődik az ítélet végrehajtása is. Mintha nemcsak két angyal dolgoznék abban, a városban, hanem ezer és tízezer. Megkezdődött a vég. Folyik az utolsó leszámolás. Siralomházzá változott Sodoma. Ma éjjel meghal ott mindenki, a csecsszopótói az aggastyánig.

Mi ez az ítélet? Nem más, mint elveszni nyomorultul a bűnben, felmérni azt, hogy immár késő. Nincs többé menekvés, nem lehet segíteni rajtunk, a testem és a lelkem az örök halál prédája lesz. Dante képzeletét kívánja meg végigjárni ezen az éjszakán a sodomabeliek házait és mindegyikben meghallgatni az ítélet kihirdetését és végrehajtását. Nézzünk be az angyalokkal ezekbe a házakba! Vidáman dőzsölnek az emberek. Hallani sem akarnak bűnről, halálról, ítéletről. Először idegesen felnevetnek, aztán elfehérednek, védekezni kezdenek rettenetes ékesszólással, habzó szájjal, érvek és mentségek özönével, aztán felordítanak és elrohannak. De aki szalad, a halálba szalad, aki fut, a halálba fut. Benyitunk egy másik házba. Amikor megtudják, hogy miről van szó, felsikolt belőlük az önvédelem, és vádolni kezdik egymást. Leány az anyját, az apa a fiát átkozza, a hitvestárs még egyszer arcul üti a hitvestársát. A gyermek mint mérges kígyó belemar az anyja testébe. De hiába minden. A bűneiket egymásra nem kenhetik. Mindenki a magáért hal meg és az összeséért. A harmadik házban úgy élnek a bűnben, mint ahogy a barom belefekszik a mocsárba. Bambán, állati egykedvűséggel néznek fel. ítélet, pokol? Nem számít! Nekünk eddig is pokol volt az élet. A negyedik helyen azt hiszik, még van remény! Imára kulcsolják a kezüket. Le akarják szedni a csillagokat az égről. Egy anya a csecsemője felett sikoltozza, hogy csak ezt tartsd meg nekem! A férfi a menyasszonyáért könyörög: Én meghalok, csak ő éljen! Fiatal leányok eszelősen kiabálnak: Még nem is éltünk, hagyjatok élni! De a megnyílt föld füstöt okád, a megnyílt égből kénköves tüzek záporoznak. Süt a hőség, vág a villám, reng a föld és fojt a füst. Sodorna hull széjjel, és nincs menekvés belőle! Mi ez, amit lerajzoltam? Örök kép. A hitetlen emberek halála, az Isten ellen lázadók kárhozata. Ugye, nem szeretnénk erre a sorsra jutni?

Nem folytatjuk ezt a gondolatsort, mert egy másik köti le a figyelmünket. Az angyalokat új szerepben látjuk. ,^Akkor az} mondották a férfiak Uitnak: »Ki van még itt hozzád tartozó? Vödet, fiaidat és leányodat és mindenedet, ami a tiéd a városban, vidd el erről a helyről!«” (12). Meg kell menteniük azt, akit Isten kiválasztott, és megtartásra eljegyzett. Meg kell menteniök Lótot és a hozzátartozóit. Óh, nem azért, mert érdemesek rá, mert jól viselték magukat, hanem azért, mert Isten megkönyörült rajtuk. Végre kell hajtaniuk az ő irgalmasságának kikutathatatian döntését, napvilágra kell hozniuk eleve elrendelésének titkát. Nem lehet addig elpusztítani Sodomát, amíg nem menekül belőle az a hat ember, akit Isten kiválasztott az életre.

Sietni kell, csak egy éjszaka áll rendelkezésre, abból is már sok elmúlt, éjfél felé járunk. Sok idő veszett el a bűnnel, a megtérésre hívó kísérlettel, az ítélet kihirdetésével, a romlás nagy művének előkészítésével. Sietni kell, sietni kell a mentéssel.

Megindult a két angyal mentő munkája, melyben ki ne ismerné fel az evangéliumhirdetés szent sietségét, az Isten igéjének szívbe markoló és egyre harsogóbb ta2011/2 Sárospataki Füzetek 117