Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Készíts magadnak bárkát!
Bajusz Ferenc igehirdetései hogy Istent, mint személyes létezőt ábrázolja ki.74 Azt a tévedést akarják elkerülni, mintha Isten egy elvont — absztrakt — eszme lenne, aki nem keveredik bele az ember földi, hétköznapi életébe. Isten személyes létező, tele akarattal, mert Isten — élő Isten. Nincs tehát semmi csodálkoznivaló azon, hogy az Ószövetség egy lélegzetvételre mondja el ezt a látszatra teljesen ellentétes két mondatot: „megpánta azért az Úr, hogy teremtette a% embert a földön” (6,6), és „semmit sem bán, mert nem ember, hogy valamit megbánjon” (lSám 15,29). Az indulat, amivel a szentíró itt Isten felháborodásáról ír, azt bizonyítja, hogy Isten nem hűvös egykedvűséggel nézi a világ folyását. Istent bántja az ember szívének gonoszsága (6,5). Gondolkodtál már azon, hogy mennyi bánatot okozunk Istennek? Sokan gúnyolódtak már ezen, hogy lám, milyen Istent hirdet a Biblia! Csinált valamit, aztán amikor belátja, hogy az mégse jó, megbánja, amit csinált. Milyen Isten az ilyen? Testvérek, én nagyon örülök ennek a kifejezésnek, mert félreérthetetlenül hangsúlyozza Isten személyvoltát. Sokan beszélnek arról, hogy az Isten valami elvont eszme, személytelen törvényszerűség, valami ősprincípium. A Biblia azonban úgy beszél róla, mint aki személyesen létezik, aki törődik a teremtményeivel. A Bibüának az ilyen kifejezései azt bizonyítják, hogy Isten igenis élő személyiség, akinek akarata van. Ezért használ róla ilyen antropomorf kifejezéseket, tehát emberileg szólva, akinek szíve van, örül vagy bánkódik, aki a szemével lát, fülével hall bennünket, akinek keze van és belenyúl az eseményekbe. Ezután a korabeli népek vallásos nyelvén kiszabja a büntetést is, özönvizet bocsát a földre. (6,7; 7,10). Ennek a kifejezésnek is sokkal színesebb a tartalma, mint amit a magyar „özönvíz” szó kifejez. A héber mabbül szó ugyanis nem is csak áradást vagy valamiféle pusztulást, hanem egészen pontosan „égi óceánt” jelent.75 A mózesi világkép három emeletben gondolkodott. Középen volt a látható, földi világ. Alatta volt a Seol, az alvilág, fölötte a menny, az égboltozat. A világ teremtésekor Isten „elválasztotta a mennyezet alatt való vizeket a mennyezet felett való vizektől” (1,7). Az egyikből lett a földi, a másikból az égi óceán. Isten hatalmát a Biblia szerint éppen ez bizonyítja a legjobban, hogy ezeket az egymástól elválasztott kaotikus őstengereket is egyensúlyban tartja. Az Ószövetség korabeli emberek úgy képzelték, hogy ez az égbolt fölött található égi óceán, amikor esik az eső, rácsos ablakokon keresztül ömlik lefelé. (2Kir 7,2. 9). Amikor tehát azt olvassuk, hogy megjött az özönvíz a földre (7,11), ez szó szerint azt jelenti, a mabbül, az égi óceán rászakadt a földre. Isten kinyitotta a zsilipeket, és rászabadította az égi vizeket a földre. Ennek az égi óceánnak a földre zú- dulása és az Isten által eddig megfékezett (Jób 7,12) őstengereknek a föld alól való 74 A bibliai antropomorfizmusok és teriomorfizmusok témaköréhez ld. Boman, Thorlief: A héber és a görög gondolkodásmód egybevetése, Kálvin Kiadó Budapest, 1998. 83. kk. 75 A mabbül-\?\ kifejezett „özönvíz” első sorban nem magát a természeti katasztrófát jelenti, azt rend szerint a majim szó vezeti be (lMóz 7,18. 19. 20. 24; 8,1 stb.). Jelentése égi óceán (lMóz 7,7. 10; Zsolt 29,10). lMóz 6,17; 7,10 verseiben a mabbül névelővel fordul elő, feltételezett az ismerete, ami „katasztrófa” feltételezése esetén nehezen elképzelhető. A mabbül jobban kifejezi az esemény ítéletes jellegét, míg a majim önmagában az esemény természeti katasztrófa mivoltát, az ítélet eszköz jellegét. Isten mabbül elrendelésekor megváltoztatta a mennyezet fölötti, a földi vizek és a földalatti kaotikus tenger (,fhőm) között a teremtéskor megállapított egyensúlyt. Ebben fejeződik ki az özönvíz ítéletessége, hogy a korábban szétválasztott vizek soha nem látott erővel tódulnak a földre, s egy időre visszatér egy részbeni teremtés előtti állapot, amikor a vizek szétválasztása még nem történt meg. 92 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/2
