Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Mi történt az Éden-kertben?
ŐSTÖRTÉNETEK a földön. Tehát ateista tudósok is lehetnek végrehajtói ennek a parancsnak. Aki arra teszi rá az életét, hogy teleszkóppal kutatja az űrt, vagy mikroszkóppal a baktériumok világát, Isten akaratát teljesíti akkor is, ha ezt nem tudja, vagy éppen tagadja. „Hódítsátok meg a földet.!” Ebben a mondatban a „föld” nemcsak a mi gömbformájú égitestünket jelenti a maga levegőburkával, hanem hozzá lehet számítani mindazt, ami a Naprendszerünkben a földünkkel élettani összefüggésben van. „Kezdetben teremtette Isten eget és a földet” (lMóz 1,1). A Biblia képes nyelvén ez a látható és láthatatlan világot jelenti. Tehát mindazt, ami ebből a világmindenségből általunk is látható. Úgy, hogy ha a XX. század Holdat is megjárt embere készül a Marsra, a Vénuszra, ezzel nem lépte át az Istentől szabott korlátáit. Ez nem lázadás a Teremtője ellen. Sőt, Isten parancsát teljesíti. A tudomány tehát közelebb visz bennünket Istenhez. Csak arra kell vigyázni, hogy ne essünk bele egy kultúr- imádatba se, mert azt is tudjuk, hogy a boldogságot és a megváltást nem a kultúra, nem a technikai civilizáció hozza, hanem az Úr Jézus Krisztus. Persze, nagyon szép és jó dolog a technikai haladás, de ettől az ember még nem lett boldogabb. Például: az időt megtakarító közlekedési eszközök elszaporodása nem azt eredményezte, amit logikusan várni lehetett volna, hogy most már több időnk lesz az életünk emberibb megélhetéséhez, hanem pontosan az ellenkezője lett. Életünk sokkal nyugtalanabbá, idegesebbé, hajszoltabbá vált általuk. Vagy gondoljunk a tudomány legújabb nagy diadalára, az atomfizikára. Ugye mindnyájan tudjuk, hogyha békés célokra használnák, sohasem álmodott segítséget, jólétet és csodálatos életet jelenthetne számunkra. De ma egymást fenyegetik vele a nemzetek. El lehet vele pusztítani a világot. Isten a káoszból kozmoszt, egy szép világot teremtett, de nehogy az ember ezt a kozmoszt ismét káosszá változtassa! Isten nem erre gondolt, amikor azt a parancsot adta az embernek, „hódítsátok meg; hajtsátok uralmatok alá a földet, ” hanem arra, hogy a tudásunkkal, a munkánkkal az egész világmindenséget az ember jólétének a szolgálatába állítsuk. Mert ha minden így megy tovább, hiába jut el az ember a környező bolygókra, ott sem lesz boldogabb, mert oda is magával viszi a bűneit. Az új bolygón az életet nem azzal kell majd kezdeni, hogy hibridkukoricát vetünk, hanem templomot kell építeni, ahol már az első igehirdetés arról kell, szóljon: ,jlérjetek meg, mert a fejsze pedig immár a pák gyökerére vettetett. ” (Mt 3,10). 2) A tilalom A tilalom így hangzik: „a kert minden fájáról szabadon ehetsz de a jó és a ross^ tudásának fájáról nem ehetsz mert ha esetei róla, meg kell halnod” (2,16-17). a) Ezt a tilalmat sem szó szerint kell érteni, mert ez is képes beszéd. Nem egy valóságos fáról, pláne nem egy almafáról van szó, amelynek a tiltott gyümölcse ott mosolyog csábítóan a lombok között. Figyeljük meg igénket! Nem általában a „tudás” fájáról beszél. Isten nem a „tudástól” tiltotta el az embert, hiszen már korábban parancsot adott rá, hogy uralkodjon a földön, amit csak munkával és tudással lehet megvalósítani. Hanem itt a „jó és a rossz” tudásáról van szó. Vagyis arról, hogy kicsoda szabja meg az erkölcsi normákat az ember számára, Isten-e, vagy ő maga? Jaj, nekünk, ha a jó és a rossz tudásának kérdését, vagyis az erkölcsi mértéket az ember kiveszi Isten kezéből. Nézzétek csak, ki mondja meg az embernek, hogy mi a jó és mi a rossz, mit szabad és mit nem szabad, hogyha nem Isten? A sa2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 71
