Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Mi történt az Éden-kertben?
szén álmodozásra, ábrándozásra, gyerekmesékre nem a keresztre feszítés a legalkalmasabb hely. Jézus ennek a halálfélelmében pokoli aggodalmakkal gyötrődő embernek az igazságot mondja. Nagyon megfontoltan mondja neki: „Bizony mondom néked... ” Ez azt jelend, hogy a Paradicsom, amit a Megfeszített ott nagypénteken a haldokló gonosztevőnek ígért, nem valami ködös tündérvilág, hanem mai nyelven kifejezve a bűneinek a bocsánata. A Paradicsom ígéretével Jézus ezt az elveszett embert a közeli húsvéti győzelme részesévé tette. Ezt annak az Isten Fiának a teljhatalmával teszi, aki „a mi bűneinkért tökéletesen eleget tett, és minket a% ördög minden hatalmától megszabadított” — ahogy a Heidelbergi Káténk mondja (1. kérdés-felelet). Ki más lehetne képes és jogosult arra, mint a kereszten függő Megváltó, hogy nekünk, embereknek felkínálja a Paradicsomot? Jézus a Paradicsomon nem csupán valami boldog lelkiállapotot ért, hanem egy helyet is! A János 14-ben pontosan úgy beszél róla, mint egy helyről: „Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek” (2). Úgy beszél róla, mint egy barátságos helyről, hajlékról. Atyai házról. ,Az én Atyámnak házában sok lakóhely van... ” De ami a legfontosabb, a Paradicsom az a hely, ahol az Atyához való hazatérés után maga a Fiú is tartózkodik. Azért mondja, „ahol én vagyok ti is ott legyetek. ” De hol van az a hely? Minden elgondolható helymeghatározás, bármilyen távoli helyről beszél is, csak innen néző, evilági meghatározás. Mert az a Paradicsom, amit a Megfeszített ígért a tőle jobbra megfeszítettnek, túl van minden földrajzi, sőt a világűrben elképzelhető helyen. Nem kétséges, hogy a Paradicsom, amit az Úr itt annak a bűnbánó gazembernek ígér, valami odatúli hely. De csak túlnani hely? Mi lesz velünk, akik még innen vagyunk? Nekünk nem kínálta fel Jézus? Higgyétek el, hogy a Krisztus üzenetét sohasem értették félre végzetesebben, mint amikor az egészet csak a túlvilágra vonatkoztatták, kihagyva belőle ezt a földet. Hiszen éppen az a lényege és a jelentősége Krisztus személyének és munkájának, hogy elhozta erre a földre a Paradicsomot. Minden szó, amit e planétán lételekor kiejtett, híradás a túlnaniról és örömüzenet idelent. Minden lépése, amit e földön tett, a Paradicsom nyomait hagyta hátra. Minden beteg, akit megérintett, a halottak, akiket feltámasztott, a testükben és a csontjaikban megérezték itt a földön a Paradicsom erőit. Nyilván nem az első és nem is az utolsó volt a gonosztevő a kereszten, akinek odaszólt, hogy „Megbocsáttattak a te vétkeid” — és ezek a szerencsédének mind ittak az élet vizéből és ettek az élet fájáról. Ha valaki abból a vízből iszik, amit ő nyújt az embereknek, azzal a Paradicsom folyamaiból ivott. Mert vele érkezett el hozzánk az Isten országa, és benne valósult meg a Paradicsom közöttünk. Lépjünk hát be most mi is abba a Paradicsom-kertbe, amiről az igénk beszél. Ne úgy nézzünk rá, mint valami mesére a régi időkből, hanem azt nézzük meg: 1) Mit parancsolt a kertben Isten? 2) Mit tiltott a kertben Isten? 3) Hogyan esett a kertben csapdába az ember? 4) Mi lett a büntetése? 1 1) A parancs A parancs így hangzik: „Fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Eden kertjében, hogy azt művelje és őrizye” (2,15). ŐSTÖRTÉNETEK 2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 69
