Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Az ember teremtése
Őstörténetek VII. Isten parancsa így hangzik: „Hódítsátok meg a földet, hajtsátok uralmatok alá... ” (28). Érdemes megfigyelni, hogy igénkben a szentíró itt milyen erőteljes kifejezést használ. A héber kába!szó azt jeleni: ‘lábbal taposni,’ mint pl. a borsajtót, ‘leigázni,’ ‘meghódítani, rabszolgává tenni valakit.’ A kérdés az, hogy mekkora körre szól ez a parancs. Mit jelent a „föld” szó ebben az igében, hogyan értelmezzük azt, hogy „hajtsátok uralmatok alá a földet?” Csak a mi földgömbünket jelenti-e a levegőburkával együtt, vagy ennél többet is? Emlékezzünk csak rá, amikor azt olvassuk, hogy Isten megteremtette az eget és a földet, úgy értelmezzük, hogy ez a közlés a látható anyagi világot jelképezi. Azt a látható világmindenséget, amely szoros élettani összefüggésben van egymással. Gondoljunk például a napfolt tevékenységre, amikor nem lehet operálni, vagy a Hold hogyan szabályozza a földön a tengerek ár-apály mozgását. Szóval a Biblia helyes értelmezése szerint, ha egy szuperszonikus gépen 15 ezer m magasban utazom, akkor még mindig a földön vagyok. Tehát az ember pusztán azzal, hogy kitör az űrbe, még nem lépheti át az Isten szabta korlátokat, és nem esik a bábeli toronyépítés bűnének modern változatába. Azért mondom el ezt, mert jó pár évvel ezelőtt egy vasárnap este a józsefvárosi gyülekezetben voltam egy sze- retetvendégségen. Egy kedves atyánkfiának ünnepelték ott egyszerre a 70. születésnapját és az egyházi munkásságának az 50. évfordulóját. Az ünnepség során megkérdezték tőle, hogyan lett bibliaolvasó és az egyháznak élő ember. Azt mondta, úgy, hogy a Kálvin téren egyszer egy rossz prédikációt hallott. Az illető abban az időben még fiatalember volt, és nagy érdeklődéssel figyelte a Rákos mezején az első magyar repülők próbálkozásait. Az egyik vasárnap egy öreg lelkész prédikált, és arról beszélt, milyen istenkísértés a repülés. „Isten le fog sújtani rájuk!” — dörögte a szószéken. „Mert ha Isten azt akarta volna, hogy az ember repüljön, akkor szárnyakat teremtett volna neki!” A következő héten le is zuhant a két jámbor repülő a kukoricásba és darabokra törte magát. Mintha az öreg pap átka fogott volna rajtuk. Néhány hét múlva azonban megjelent a francia Blériot úr, és két kecses kört írt le gépével a levegőben. Kiderült, hogy az öreg pap bácsinak még sincs igaza. Mikor ezekkel a kétségekkel vergődött, meghívták az Evangéliumi Diákszövetség bibliaórájára, ahol aztán megismerte a Bibliát és Jézus Krisztust. Az egyház nem beszélhet a kultúra és a haladás ellen, nemcsak azért, mert nevetségessé válik, hanem azért sem, mert szembekerül Isten igéjével. A hívő embernek nem kell féltenie a hitét a tudomány és a technika eredményeitől. Azok nem cáfolják a hitünket. Hiszen az ember csak azt fedezheti fel, amit Isten teremtett, csak azt hódíthatja meg, amit az Isten uralma alá adott. Ebben a nagylendületű természettudományos és technikai világban nem kell tehát nekünk attól riadoznunk, mintha Isten kilakoltatása folynék a világűrből. Az ember, aki arra teszi fel az életét, hogy teleszkópokkal vizsgálja a makrokozmoszt és mikroszkóppal a mikrokozmoszt, az Isten akaratát cselekszi akkor is, ha ezt nem tudja, vagy éppen tagadja. Az ember tehát azt a feladatot kapta Istentől a teremtés hajnalán, hogy uralkodjék a természet ereje és ajándékai felett. Ami azt jelenti, hogy ezeket az élet szolgálatába kell állítani. Az elektromossággal nappalt teremt az éjszakában. Ráparancsol a szélre, hogy segítsen áthajózni az óceánt. Aki tehát a teremtett világot szétrombolja, a földet, vizet, levegőt megmérgezi, akár vegyi háborúval, akár atomkísérletekkel, az Isten szemében bűnös. Hogy ez 2011/2 Sárospataki füzetek 59
