Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Az állatok teremtése
BAJUSZ FERENC IGEHIRDETÉSEI Bruder Tier... Most nézzük meg, hogy tudjuk-e mi így szeretni az állatokat? Schweitzer Albert, a 85 éves, őserdőben élő orvos írja az egyik könyvében: „Megfoghatatlannak tűnt előttem — már akkor is, mielőtt iskolába kerültem —, hogy az esti imádságban csak az emberekért kellett imádkozom. Tikért, amikor az édesanyám már imádkozott velem, és megkaptam a jóéjs^a- kát-csókot, titokban még egyszer imádkoztam, és elmondtam egy általam szerkesztett utóimádságot valamennyi élőlényért. Valahogy igy hangzott: »Jó Istenem! Oltalma^% és áldj meg mindent, amiben elő lélek van. Őrizd meg minden gonosztól, és adj nekik csöndes álmot!«” Nyolc éves lehettem, amikor a barátommal parittyát csináltunk. Éppen húsvét vasárnapja volt, és hívott, hogy menjünk madarakat lőni. Tudtam, hogy ez nem becsületes dolog, de féltem, hogy kinevet, és gyávának tart, tehát mentem. Megálltunk egy fa alatt, amelyen a madarak vidáman köszöntötték a reggelt, ügyet sem vetve ránk. A barátom betette a követ a parittyába, és intett, hogy én is töltsék. Szörnyű lelkiismeret-furdalásom volt, és htokban abban reménykedtem, hogy mellélövök. Ebben a pillanatban megszólaltak a templom harangjai. Az előcsengő volt, hogy egy óra múlva kezdődik az istentisztelet. De számomra ez mennyei üzenet volt. Eldobtam a parittyát, aztán nagyot kiáltottam, hogy a madarak mind elszálltak, és biztonságba kerültek a barátom parittyájával szemben is. Aztán hazafutottam.23 A néma testvérek... Egy újabb nehéz kérdés. Ha az embereknek az a feladata, hogy az állatokat szeresse, gondoskodjon róluk és ápolja őket, hogyan egyeztethető össze ez azzal, hogy az állatokat levágja, megöli, hogy a saját táplálékául felhasználja? Nincs igazuk a vegetáriánusoknak, akik csak növényi eredetű táplálékot esznek? A Biblia azt tanítja, hogy Isten eredetileg csak a növényvilágot adta az ember táplálékául, és csak az özönvíz után olvasunk arról, hogy az ember gyilkolással belenyúlhat az állatvilágba, hogy hústáplálékot szerezzen magának.24 Hangsúlyozom: Isten nem így rendelte. De később megengedte. Azóta mindnyájan a teremtények halálából élünk. 23 E mondat után egy újabb elkezdődik, de a következő lapon már a „Néma testvérekről" van szó. Láthatóan eg)' lap elveszett. 24 A bibliai őstörténetek a világ eseményeit nem feltédenül a krónikás igényességével tárják az olvasó elé. Nem is ez volt a szentíró célja, hanem a babiloni fogságban élők számára veszélyt jelentő idegen vallási, kulturális, szociológiai és nyelvi környezet okozta kihívásokra hitvallásos teológiai válaszok megadása. Értelmezésünk szerint nem a húsevéstől való tartózkodásról van itt szó (28-29), hanem az embernek az állatokkal szembeni fősége fejeződik ki abban, hogy míg az állatok füvet esznek, az ember gabonát és gyümölcsöt. Ugyanerre a főségre utal az állatok fölötti uralkodás parancsa. Mindenesetre az állatok megölésének parancsa vagy az erre való felhatalmazás nem olvasható ki az állatoknak az ember uralma alá hajtásából. Az embernek az állatokkal szemben azonban királyi tiszte van, ami összefügghet az emberiség történetének ama szakaszára való emlékezéssel, amikor az embernek halálos ellensége volt az állat. Vele szemben az embernek kiemelt szerepe van, amivel az ember emberlétét, főségét emeli ki a szentíró. Isten azonban eredendően nem akarta, hogy teremtett világában vér folyjon. Még az állatoké sem. Az állatok megevését csak a bűneset után, Noénak rendeli el Isten (lMóz 9,3). Barth azt írja, hogy az ember és az állatok számára megterített növényvilág asztala arra utal, burkoltan kimondódik általa az állati hús evésének tilalma, hogy az ember a másik életének a kárán teremthetné meg a megélhetése feltételeit. Az állatok megölése és a húsfogyasztás az Isten által elrendelt áldozat által nyeri el legitimitását (Barth, Kari: Kirchliche Dogmatik, III/1., Evangelischer Verlag A. G. Zollikon-Zürich, 1947. 238). Az állatok leölésével kapcsolatos megokolása figyelemreméltó, amikor így ír: ,Az «Hat és az ember közelsége feltétlen 42 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/2
