Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Az állatok teremtése
tek. Egyiptomban a Nílus iszapjából,16 Föníciában az ősiszapból,17 a rómaiaknál a Nap által átmelegített iszapból (Ovid. Met I 416 kk.18). Ezek a kifejezések a szülő „föld anya” képzetét ébresztik, mintha az lenne a világ princípiuma. Hogy ez a félreértés ne következzen be, az életet ajándékozó föld pogány képzeletétől félreérthetedenül elhatárolódva hangsúlyozza, hogy a halakat, a madarakat és a szárazföldi állatokat szintén Isten teremtette. Itt megint a bärä’ szót használja, ezt a teológiai szakkifejezést. Figyeljük meg, hogy mind a két folyamatot a „teremtés” szóval jelöli: a halak előállását a vízből, és a madarak születését a semmiből. Tehát nemcsak a semmiből előálló fény Isten teremtménye, hanem a földből sarjadó növények és a tengerből Isten parancsára előálló halak is. Sőt maga az ember is, aki valahol a történelem folyamán látszólag egészen természetes módon, férfiú és BAJUSZ FERENC IGEHIRDETÉSEI 16 A fennmaradt egyiptomi szövegek egymással alig összefüggő mítoszokat tartalmaznak (Ringgren, Helmer: Die Religionen des Alten Orients, ATD Ergänzungsreihe Sonderband Vandenhoeck & Ruprecht in Göttingen, 1979. 30.). A teremtésről szóló elképzelés elemeit is úgy kell összerakosgatni. Egyiptomban több helyszín volt, melyeknek az istenségei jogot formáltak arra, hogy ősi istenségnek és teremtőnek tekintsék őket. Az egyik teremtésmítosz arról beszél, hogy a káosz szeny- nyes sarából (Nun) Nap felé törekvő lótusz nő ki, kimagasló virágja kelyhében pedig ott látszik az ifjú napisten. Amikor kinyitotta szemét, megvilágította a fény az őskáosz sötétjét (ld. Kákosy László: Varázslás az ókori Egyiptomban, Körösi Csorna Kiskönyvtár 7., Szerk. Ligeti Lajos, Akadémiai Kiadó Budapest, 1969. 18.). Nefertum, az ifjú napisten, Ptah és Szahmet gyermeke csodálatos illatot árasztott maga körül. Testéből világosság ragyogott be mindent. O lett a teremtő, akitől minden élet származik. 17 A Ras-Samra-i — Kr. e. XIV-XV. században szerkesztett — ám annál ősibb — szövegek felfedezéséig kevés ismeretünk volt a föníciaiak teremtésről szóló képzetéről. Inkább a klasszikus szerzők őriztek meg verziókat belőle (pl. Bübloszi Philon). Philon írásában maradt fenn az a gondolat, hogy kezdetben két ősszubsztancia, a sötét, szélszerű levegő ipneuma) és a sötét, sáros káosz volt. Egyesülésükből jött létre a kívánság (Pothos). A Kívánság egyesült a kettővel, és a szél önnemzés által nemzette Mőtot. Ez megszülte a kozmikus (világ)tojást, mely — az egyiptomi heliopoliszi tanításnak megfelelően - csirájában az univerzumot tartalmazta (ld. Haas, Völkern Geschichte der hethitischen Religion, Handbuch der Orientalistik, Brill Leiden, New York, Köln, 1994. 107., Eliade, Mircea: 'Vallási hiedelmek és eszmék története I. Osiris Kiadó Budapest, 1995. 81.). Belőle jött létre a többi teremtés, melynek a nappal, a holddal és a csillagokkal együtt ragyogtak. Egyidejűleg értelmes lények is létrejöttek, a Zofesamin vagy „Egetnézők.” Hogy' ezek pontosan kik voltak, nem tudjuk. A tojás két részre tört. Egyik feléből lett a menny, a másikból pedig a föld. Miután a levegő felmelegedett és minden kitisztult, létrejöttek a felhők, az esők, zivatarok és villámok úgy, hogy' az értelmes lények megrémültek, hím- és nőneműkként a földön, s a tengerben mozgolódni kezdtek. 18 „Cetera diversis tellus animalia formis sponte sua peperit, postquam vetus umor ab igne percaluit solis, caenumque udaeque paludes intumuere aestu, fecundaque semina rerum vivari nutrita solo ceu matris in alvo creverunt faciemque aliquam cepere morando. ” „ Változatos képű sok más lényt akkoridőben önként szült meg a föld, hogy a nedvre, mi megmaradott még, tűzött tűzzel a nap, s az isZflP me& a a hatalmas hőtől duzyadozptt, s termékeny magva az összes lénynek az életadó földben, valamint anya-ölben, tápláltatva, fokonként formát öltve, kifejlett. ” (Ovidius: Metamorphoses I. 416., Devecseri Gábor fordítása) 38 Sárospataki füzetek 2011/2
