Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNY - Bartha Ákos: Egy dokumentum a sárospataki faluszeminárium (1931-1951) történetéből
4. Ami a szeminárium módszerét illeti, a szemináriumi munka önkéntes munkavállalás. 70-80 diák közül évente 30-33 az, aki ezt a munkát vállalja. Az önkéntesen jelentkezők kötelezik magukat arra, hogy félévenként részt vesznek kiszállásokon, a szeminárium szerda esti összejöveteleit mulasztás nélkül látogatják, és az alkalmilag adódó munkában, mint amilyenek a rajzok, másolások, grafikonok készítése, vagy az öregcserkészcsapattal kapcsolatos csoportos kiszállások stb. segítkez- nek. A félév leteltével a kötelezettség megszűnik, a tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy aki egyszer vállalta ezt a munkát, az nem hagy fel vele, csak abban az esetben, ha más, a munkával ütköző kötelezettségei elvonják attól. A kiszállások félévenként egyszer történnek meghatározott sorrend szerint a három munkaterület valamelyikébe. A kiszálláson minden faluszeminarista részt vesz. Egyszerre 12-15, lehetőleg egymás közelében fekvő falut látogatunk meg, amivel elérjük azt, hogy munkánk nem szigetelődik el egy falura, hanem egy egész vidéket bevonunk munkakörünkbe egyugyanazon időben. így nem csak arról lesz tudomása a meglátogatott egész vidéknek, hogy van egy faluszeminárium Patakon, hanem az egymás közelében fekvő falvak lakossága, az intelligencia éppúgy, mint a parasztság kicserélhetik véleményüket a kiszállásokról, ami által lassan a közvéleménybe megy át a szemináriumi munka és időről-időre várják a szeminaristák megjelenését. A kiszállók kettesével mennek és a kiszállási helyen három napig (szombat, vasárnap, hétfő) tartózkodnak. Mint teológusok legtöbbször a református lelkésznél, tanítónál vagy valamelyik gazda házánál szállnak meg, mint vendégek. Útjukat legelső ízben előkészítette a teol. {teológiai — akadémia levele és a püspöki ajánlás, ma már Istennek hála ezekre sincsen különösebb szükség. Valamennyi kiszálló egy időben indul útra, és az indulást megelőző napokon több közös megbeszélést tartanak a szemináriumvezető irányításával. A megbeszélés tárgya a tájékról adott legáltalánosabb tájékoztatás és a magatartási utasítások mellett annak a kérdéscsoportnak a részletes végigtárgyalása, amelynek feldolgozására a szeminaristák kiszállanak. A kiszállás alatt a beszerezhető anyagot a faluvezetőktől és magától a lakosságtól nyerik, aránylag könnyen, aminek a legfőbb magyarázata abban van, hogy a szombat esti előadásokkal és a vasárnapi prédikációkkal nemcsak a falu református, hanem az egész lakosságához utat nyitottak a maguk számára. Minden egyébként természetes bizalmatlanság elmúlik, amint a szószéken szolgál valaki. A lelkész szívesen lát vendégül, mert neki vagyunk leginkább segítségére, a falu pedig „jött- ment” idegenek helyett a nagytekintélyű pataki kollégium követét látja a szeminaris- tában. A kiszállás végeztével a kiszállók legtöbbször ugyanazzal a vonattal érkeznek vissza Patakra, és másnap először páronként, majd pedig közös gyűlésen beszámolnak a vezetőnek és egymásnak a legszembetűnőbb tapasztalataikról. Mivel, ha különböző falvakban is, de mindnyájan ugyanazt a kérdéscsoportot vizsgálták, az ilyen megbeszélés sok értékes összehasonlításra ad alkalmat. A megbeszélés után ki-ki feldolgozza a gyűjtött anyagot, amelyet, ha elkészül, a vezető áttanulmányoz és a feldolgozókkal külön is megbeszél. A gyűjtött anyag csak azután kerül falvakként csoportosítva egy-egy irattartóba, és a faluszeminárium könyvtárában mindenkinek rendelkezésére áll. 5. Lehetőséginkről keveset tudunk beszélni. Van egy 1933-ban kidolgozott munkatervünk, és amennyire a folyton változó körülmények engedik, ennek menete szerint dolgozunk ezután is, mint ahogy dolgoztunk eddig. Ami abban foglaltaEgy dokumentum a Sárospataki faluszeminárium történetéből 2011/1 sárospataki Füzetek 103
