Sárospataki Füzetek 14. (2010)

2010 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sell, Alan P. F.: Milyen megoldásra váró feladatok elé állítja Kálvin a 21. századi egyházat?

Milyen feladatok elé állítja Kálvin a21. századi egyházat?

nak és nem kiegészíti azt: „A nekünk ígért Léleknek tehát nem tiszte az, hogy új és hallatlan kijelentéseket eszeljen ki, vagy valamely új tudományt koholjon, melynek hatása alatt az evangélium bevett tudományától elhajoljunk, hanem hogy éppen azt a tudományt, melyet nekünk az evangélium ad, elméinkben megpecsételje.”13

Akármennyire is hangsúlyozza Kálvin a Szentírást, esztelen dolog lenne felté- tezni, hogy a Szentíráson kívül mást nem ismert. Minden bizonnyal nem gondolta azt, hogy a Szentírás a rendelkezésre álló összes ismeret kivonata. Ismerte a klasszikus szerzőket, történelemben gondolkodott, és volt természetteológiája is. De a Szentírás volt az, ahol az evangéliumot meg lehetett találni, mert lapjain a testté lett Igét lehetett megismerni, jóllehet Kálvin a modern bibliakridka felemelkedése előtt élt, és úgy érezte, hogy nyugodtan meríthet a Szentírás részeiből a szövegkörnyezetre vagy a szerzőség modern elméleteire14 való tekintet nélkül (bár nem szó szerint értette a Szentírást), fenntartom azt, hogy megoldásra váró feladatok elé állítja a mai egyházat azzal, ahogyan elválaszthatadannak tekinti az Igét és a Szendéiket.

Döntő kérdés, hogy milyen helyet foglal el a Szentírás az egyházban. Jól emlékszem arra, amikor teológus hallgatóként prédikálnom kellett egy gyülekezetben. Kaptam egy istentiszteleti rendtartást, amelyben az egyik liturgiái elem ez volt: „Felolvasás a Szentírásból vagy egyéb odaillő irodalomból.” Azt gondoltam akkor — és most is azt gondolom —, hogy ha a keresztyén istentisztelet az evangélium hirdetésének elsődleges kontextusa, akkor nincs olyan „odaillő irodalom”, amely a Szentírás alternatívája lehetne, hiszen az evangélium központi üzenetét a Szentírásból lehet kiszűrni. Az evangélium szívében Krisztus váltságműve áll. Istennek az üdvözítésben megmutatott szuverén kegyelmének és irgalmának az evangéliuma hívta ki az egyházat, és adta nekünk az Újszövetséget. Legfelsőbb tekintély számunkra az evangélium, amelyről a Szentírás tesz bizonyságot, és amelyet a Szendé- lek foganatosít bennünk. Ma azonban meglehetős virágzásnak indult a spiritualitás, melynek egy része öncélú, vagy eléggé zavaros, vagy bevallottan, sőt harciasán tanmentes.15 Nem ismereden a keresztyének számára, hogy állítólagos igazságok új kijelentéseit hangoztassák, amelyek nemcsak teljesen ismeredenek a Szentírás előtt, hanem annak kifejezetten ellentmondanak. Éppen ezért úgy tűnik, hogy a Szentírás és a Szendélek oldaláról nézve eléggé sürgető Kálvinnak az a kérdése, hogy összetartozik-e a mai egyház számára a Szendélek és az Ige.16

m.

Kálvin harmadikként elválaszthatadannak tartja az Igét és az egyházat. Az volt a vágya, hogy a Szentírás, „a legdrágább kincs” újra az emberek kezébe kerüljön, mivel korábban a „nagy emberek” könyvtárszobáikba zárták azt, megfosztva attól a népet. Azt sem akarta, hogy az egyháztagok a tanításnak csak passzív befogadói le13 Uo. vö.: I.ix.3.

14 Kálvin azt gondolta, hogy Mózes írta a Pentateuchost, ugyanakkor tagadta a Zsidókhoz írt levél páli szerzőségét.

15 A spiritualitásról további gondolatokat Id. Alan P. F. Sell: Enlightenment, Ecumenism, Evangel. 8.fej.

16 A teológiai liberalizmus aranykorában P. T. Forsyth egy másik irányú buktatóra figyelmeztetett: „Az Igétől elszakítva a Szendélek természetfölötti cselekvése fokozatosan az emberi lélek természetes evolúciójává válik.” Ld. Forsyth: Faith, Freedom, and the Future, (1912), London, Independent Press, 1955, 95.

Sárospataki füzetek 71