Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sell, Alan P. F.: Milyen megoldásra váró feladatok elé állítja Kálvin a 21. századi egyházat?
Sell, Alan p. f. Éppen ezért fontos emlékeztetni magunkat arra, hogy a keresztyénség elsősorban Út, nem pedig egy konkrét személyhez vagy csoporthoz köthető hagyomány vagy rendszer. Évszázadok óta azok a keresztyének, akik Krisztust Megváltónak és Úrnak vallják, akiket Isten szuverén kegyelme hívott el, mint szőlővesszőket eggyé tett a Fiúval, a szőlőtővel, akik kapták a gyümölcstermő Lélek ajándékát. Összegyűlnek Istent tisztelni, imádkozni, Isten Igéjét hallani, az Igéről bizonyságot tevő sákramentumokkal élni, küldetésükről és szolgálatukról elgondolkodni. Mindazok örökösei ennek a hitnek, akik az apostolok tanítását vallják. Ahogyan azt Kálvin megjegyezte a János 10,16-tal kapcsolatban: jóllehet „Krisztus nyája mintha különböző akiokra oszlana, ugyanazon az elkerített részen tartózkodnak, amely minden hívő számára közös, akik szétszóródtak a világban; mert ugyanaz az Ige hirdettetik nekik, ugyanazokkal a sákramentumokkal élnek, ugyanaz az imarendjük, és minden, ami a hit vallásához tartozik.”4 Éppen ezért jóllehet nem utánozhatjuk egyszerűen hitbeli elődeink kijelentéseit, sok mindenre megtaníthatnak, és még ma is kérdések, feladatok elé állíthatnak bennünket — még maga Kálvin is! Hogyan lássunk hozzá ehhez a feladathoz? Először is úgy kell olvasnunk Kálvin írásait, hogy közben kellő figyelmet fordítunk azok kontextusára, nehogy kiszakítsuk kontextusukból az érveléseket és megfogalmazásokat. Ha az állításokat kiragadjuk azok intellektuális kontextusából, annak a logikai baklövésnek az elkövetése veszélyeztet, hogy csak azért mert Cicero és Kálvin ugyanazokat a szavakat használta, ugyanazt is akarják mondani. Ugyanígy kísértésünk az is, hogy az egyház jelenlegi gondjait vagy vesszőparipáit helyezzük az előtérbe, és azok tükrében szemezgessünk Kálvin írásaiból, hátha neki is akad mondanivalója a témában. Ezzel Kálvinra mintegy saját kirakójátékunk megoldójának szerepét húzzuk, vagy mellékletként csatoljuk saját elképzeléseinkhez. Még arra is képesek lehetünk, hogy saját ízlésünk szerint olvassunk bele dolgokat Kálvin írásaiba, mindeközben pedig sok olyan dolog mellett elmegyünk, amelyet nem szívesen hallunk. Mindezeket szem előtt tartva az alábbiakban azt a módszert követem, hogy figyelem azt, amit Kálvin tesz, és megpróbálom meghallani azt, amit mond. Tézisem szerint Kálvin azzal állítja megoldásra váró feladatok elé a mai egyházat, ahogyan elválaszthatadannak tart olyan dolgokat, amelyeknek össze kellene tartozniuk, de amelyek gyakran nem tartoznak össze. I. Kálvin először is elválaszthatatlannak tartja az evangéliumot és egyházat. A Krisztussal való egység témaköre központi a kálvini evangéliumban. Ki ez a Krisztus? Ahogyan azt Kálvin megjegyezte: Ö Isten örökkévaló Fia és Ö a Szentháromság második személye. Krisztus művével kapcsolatban Kálvin új gondolatsort indított el Krisztus hármas tisztét illetően. Krisztus próféta, pap és király.5 Egyedül Ö tem Teológiai Kara által szponzorált, 2004-ben Genfben tartott konzultáció jelentése, Reformed World. LV no. 1 (2005. március): 4. 4 J. Calvin, Commentary on the Gospel according to John, angolra fordította William Pringle, Edinburgh, Calvin Translation Society, 1847,1, 408; Calvin’s New Testament Commentaries (a továbbiakban CNTC), angolra fordította T. H. L. Parker, Grand Rapids, Eerdmans, 1961,1, 267-8. 5 Ld. Kálvin János: A kerestyén vallás rendszere, (a továbbiakban Institutio) magyarra fordította Ceglédi Sándor és Rábold Gusztáv, Pápa, Ref. Főiskolai Könyvnyomda, 1905. II.xv. 68 SÁROSPATAKI FÜZETEK
